Olyan, mint a tigrisszem, csak másik folyó. Amikor csillogó tárgyakra kerül sor, a varázslók kábé egy tébolyult szarka ízlésével és önfegyelmével bírnak.
Egy mágikus baleset a Könyvtárban, amely, ahogy már utaltunk rá; nem az az átlagos, gumibélyegzőt-meg-Dewey-decimális-osztályozást igénylő munkahely, valamivel korábban orángutánná változtatta a Könyvtárost, aki azóta minden visszaváltoztatási erőfeszítésnek ellene állt. Kedvelte a praktikus, hosszú kart, a kapaszkodó lábujjakat s a jogot, hogy nyilvánosan vakarózhassék, de mindenek fölött azt élvezte, hogy a lét összes nagy kérdése váratlanul átalakult enyhe érdeklődéssé az iránt, ugyan vajon honnan jön a következő banánja. Nem mintha nem lett volna tudatában az emberi állapot kétségbeejtőségének és emelkedettségének. Csak úgy döntött, hogy ami őt illeti, le van ejtve.
A menekülő vízköpők hagyta barázda arra késztette az Egyetem főkertészét, hogy átharapja a gereblyéjét, továbbá a híres, gyakran idézett mondáshoz vezetett: „Hogyan lesz ilyen a pázsitod? Hát úgy, hogy ötszáz évig nyírod meg hengereled és aztán egy csomó rohadék átsétál rajta!”
A legtöbb régi könyvtárban a könyveket azért láncolják a polcokhoz, hogy az emberek ne tudjanak kárt tenni bennük. Természetesen a Láthatatlan Egyetem Könyvtárában ez többé-kevésbé pont fordítva van.
Legalábbis az olyanok számára, akik ugyanabban az alakban — vagy mindenesetre ugyanazon fajhoz tartozva — szerettek volna fölébredni, mint amiben nyugovóra tértek.
A vermelin kicsiny, fekete-fehér rokona a lemmingnek s a hideg, Tengelyföldi vidéken tenyészik. Gereznája ritka és sokra értékelt, különösen a vermelin által; az önző kis dög meg nem válna tőle a világ minden kincséért sem.
Távolságmérték, 1/8 angol mérföld, 220 yard = 201,17 méter.
Azért, mert a biztonság kedvéért Fövenyvámos előzőleg lenyelte a brilleket.
Az Ankh-Morporki Kereskedők Céhének kiadványa, Hoszták az Istennek Ankh-Morporcba, az Ezer Meglepetés Wárosába, Ómorpork azon részét, mely a Gyehenna néven ismeretes, a következőképpen írja le „wén sikátorok és festőji uccák folklóros hálózattya, hol iszgalom és romantica olálkodic minden sarkon és soxor halható az régi idők hagyományos utczai zsivajgásra valla mint az lakosok nevető ábrázattya, ahoty magán üggyeikben eljárnak”. Azaz az embert óva intették.
A genetika tanulmányozása a Korongon már egy korai fázisban kudarcot vallott, amikor a varázslók megpróbálták keresztezni a jól ismert kísérleti alanyokat, nevezetesen a gyümölcsmolyt a szagosbükkönnyel. Sajnálatos módon, nem igazán sikerült megérteniük az alapelemeket, s az eredményül kapott származék — egy valamiféle zöldbab-izé, ami zümmögött — rövid és szomorú életet élt, mielőtt egy arra járó pók fölfalta volna.
A lakosság túlnyomó többségét ez esetben úgy definiálhatjuk, hogy mindenki, aki épp nem fejjel lefelé lóg a skorpiógödör fölött.
A varázslók ízlése a szójátékok kérdésében körülbelül ugyanolyan, mint a csillogó tárgyakat illetően.
Na persze, Ankh-Morpork lakosai mindig is azt állították, hogy a folyó vize mindenképp hihetetlenül szennyezetlen. Bármilyen víz, ami oly sok vesén haladt keresztül, érveltek, muszáj, hogy abszolút szennyezetlen legyen.
Angol súlymérték, egy font = 453,6 gramm.
Soha, senkinek nem volt elég bátorsága megkérdezni tőle, mit csinált ott.
Vagy föl, vagy rézsútosan. A Láthatatlan Egyetem Könyvtárának alaprajza térképészeti lidércnyomás, mivel ilyen sok fölhalmozott mágia puszta jelenléte eltorzítja a dimenziókat és a gravitációt egy olyan spagettivé, aminek láttán M. C. Escher kénytelen lenne elmenni hosszasan le- vagy, esetleg, oldalvást pihenni.
Utalás Samuel Taylor Coleridge Kubla kán c. versére, magyarra fordította Szabó Lőrinc.
Utalás Samuel Taylor Coleridge Kubla kán c. versére, magyarra fordította Szabó Lőrinc.
A Hasisik, akik nevüket az általuk hihetetlen mennyiségben fogyasztott hasisból nyerték, egyedülállóak az elvetemült gyilkosok között abban, hogy egyszerre halálosak, és, ugyanakkor, hajlamosak az idétlen vihogásra, érdekes fény-árnyék minták vésésére rettenetes késpengéjükbe, és, szélsőséges esetekben, a hanyatt esésre.
Utalás Samuel Taylor Coleridge Kubla kán c. versére, magyarra fordította Szabó Lőrinc.
Omár Khajjám Rubáiyátja fordításának (© Hegyi Endre) ferdítése.
Bár, esetleg, gyorsabb. És csupán tizennégy személy szállítására jogosult.
Egy igazán mágikus világegyetemben mindennek van ellentéte. Például ott van az antifény. Ami nem azonos a sötétséggel, mert a sötétség csupán a fény hiánya. Az antifény az, amit akkor kapsz, amikor áthaladsz a sötétségen, ki annak a másik oldalára. Ugyanilyen alapon, a knurdság állapota nem olyan, mint a józanság. Összehasonlításképpen azt mondhatjuk, hogy a józanság hasonlatos a vattában fürdéshez. A knurdság minden illúziótól megfoszt, az összes rózsaszín ködtől, amiben az ember normális körülmények közt eltölti életét, és lehetővé teszi, hogy életedben először tisztán láss és gondolkozz. Aztán, miután kisikítoztad magad, gondoskodni fogsz róla, hogy soha többé ne legyél knurd.
Charles Darwin
A kiméra leírása végett forduljunk Zanót híres bestiáriumához, az Anima Unnaturale-hoz: „Wan nekije selőlába, hamm, teknőchajja, baromffyfoga és kélgyószárnya. Természetessen, tsak szawam biszonittya, de a zörny lehellettye ojan, mint a kohó, és az tempramentomja, mint a gummy léggömbbé a hurikánban.”
Persze a varázslók gyakorta megölik egymást mindennapos, nem-mágikus eszközökkel, de ez teljes mértékben megengedett, és mágusok esetében az orgyilkosságot természetes elhalálozási oknak tartották.
Énekek Éneke, Károli Gáspár fordításának fölhasználásával.
Énekek Éneke, Károli Gáspár fordításának fölhasználásával.
Na jó. De érted, miről van szó, nem?
Egy Telefikció menedzsernaptár volt, fölbecsülhetetlen segítség mindazok számára, akiknek a titokzatossal és hermetikussal van dolguk. Volt benne számos lista azokról a dolgokról, amelyek nem léteznek, és, egy roppant jelentős módon, nem is fontosak. Néhány oldalát csak éjfél után lehetett elolvasni, vagy csak különös és valószínűtlen megvilágításban. Voltak benne földalatti konstellációk valamint még meg nem érlelt borok leírásai. A korral igazán lépést tartó okkultista számára, aki megengedhette magának a pókbőrbe kötött kiadást, még hozzátettek egy betétlapot is, ami a londoni metróvonalakat ábrázolta, méghozzá azzal a három megállóval együtt, amiket sose mernek föltüntetni a nyilvánosságra hozott térképeken.
Ő maga mindig azt állította, hogy az.
Rendkívül népszerű istenek, félistenek, démonok és egyéb természetfölötti lények körében, akik nem jönnek zavarba az olyan kérdésektől, mint „Miről Szól Ez Az Egész?” és „Mikor Lesz Már Vége?”.
Noha ez volt az egyetlen, amiben emlékeztetett a havas időkben — válaszképpen ősi és el nem ismert emlékképekre — a gyermekek által épített bálványokra; roppant valószínűtlen volt, hogy ez a Jégóriás reggelre mocskos hó kis rakásává válna, benne egy répával.
Ami bölcsen elhatározta, hogy többé nem repül, és, mert sose követelték vissza, egy idős hölgy hintaját húzva élte le hátralévő napjait. Hogy Háború mit szólt ehhez, arról nem szól a fáma; roppant valószínű, hogy szerzett egy másikat.