Halálvilág 3

8

Bár kardjuk csillogott a fényben, Sok harcos mégis halálát lelte, Nyilaik zizzenése Azt parancsolta az idegeneknek, Hogy elhagyják ezt a földet…

— Temuchin nevében szólok hozzátok, mivel Ahankk vagyok, az ő kapitánya — jelentette ki a harcos, amint Shanin sátrába lépett.

Jason félbeszakította a „Repülő Idegenekről szóló balladáját”, és a látogató felé fordult. A férfi díszes öltözéket, csillogó vértezetet és sisakot viselt, melyet durván csiszolt drágakövek ékesítettek. Határozott léptekkel Shanin elé ment.

— Mit akar Temuchin? — kérdezte hűvösen Shanin.

— Hallani akarja a Jason nevű dalnokot. Azonnal velem kell jönnie.

Shanin szemei résnyire szűkültek.

— Most éppen nekem énekel. Amint befejezi, elviheted Temuchinhoz. Folytasd a balladát! — fordult Jason felé.

A nomád főnökök rendkívül konok emberek voltak.

Temuchin tisztjei viszont ismerték a meggyőzés módját.

Ahankk éles füttyszavára egy csapat jól felfegyverzett harcos nyomult a sátorba, és fenyegetőn körülvették Shanint. Az érv hatásosnak bizonyult, a főnök beleegyezően bólintott.

— Már amúgy is untam — jegyezte meg. — Inkább iszom egy kis achádhot valamelyik asszonyommal.

A szabadba érve Jason a sátra felé indult, de a tiszt megállította kinyújtott karjával.

— Temuchin azt parancsolta, hogy azonnal vigyelek elé. Ne ellenkezz!

— Vedd le rólam a kezed! — figyelmeztette Jason a tisztet olyan halkan, hogy a katonák nem hallhatták. — A sátramba megyek, hogy felvegyem a legszebb öltözékem, és kicseréljem a hangszer elszakadt húrját.

— Azonnal velem jössz! — parancsolta Ahankk, meglökve Jasont.

— Először a sátramba megyek. Itt áll a közelben — felelte Jason most már hangosan. A kapitány keze még mindig Jason vállán pihent, hogy szavainak nagyobb nyomatékot adjon. Megragadta a kapitány hüvelykujját.

Két G-hez edződött izmai olyan erővel húzták meg a harcos hüvelykujját, hogy a férfi azt hitte, menten kiszakad a kezéből. A kapitány a kardja után kapkodott, de Jason éppen a jobb kezét kínozta.

— Ledöflek a késemmel, ha megmoccansz! — suttogta Jason, és a meglepett tiszt oldalához nyomta a lant csontból készült nyelét. — Temuchin azt parancsolta, hogy vigyél hozzá, nem pedig azt, hogy megölj! Biztosan mérges lesz, ha tudomására jut, hogy harcoltunk. Nos, mit szólsz ehhez?

A kapitány még küszködött egy darabig, azután dühösen elengedte kardja markolatát.

— Jól van, menjünk a sátradhoz, de tisztességes ruhát vegyél magadra ezek helyett! — parancsolta fennhangon.

Jason elengedte az ujját, majd elindult a sátra felé. A tiszt mellette lépkedett, fájós ujját dörzsölgette, és tekintetéből szinte sütött a gyűlölet. Jason vállat vont.

Szerzett magának egy újabb ellenséget, de mindenképpen előbb a sátorba kellett mennie.

A vándorlás Shanin törzsével fárasztó volt, de eseménytelen. A halott rokonaival nem akadt több problémájuk. Az út során Jason továbbfejlesztette dalnoki képességeit, miközben alkalma nyílt megfigyelni a nomád nép szokásait. Hamarosan elérték Temuchin törzsét, és már egy hete ott táboroztak.

A tábor nem volt túlságosan rendezett. Mindenki ott verte fel a sátrát, ahol akarta. A közelben csordogált egy piszkos vizű patak, amelyet a nomádok folyónak neveztek. Temuchin táborának központi részét egy erősen militarizált mag alkotta, de Jason azon belül még sohasem járt. Őszintén szólva nem is vágyott rá.

Egyelőre megelégedett a peremvidék tanulmányozásával.

Aggasztotta, hogy Temuchin egyszer már látta őt közelről, és a hadúr olyan embernek tűnt, akinek jó a memóriája. Bár Jason bőre most sokkal sötétebb volt, és azóta hatalmas bajuszt növesztett, amely kétoldalt az álláig ért. Teca pedig egy apró műtéttel megváltoztatta az orrának alakját. Remélte, hogy mindez elegendőnek bizonyul. Már csak azt szerette volna tudni, vajon a hadúr mit hallott róla.

— Felkelni! — kiáltotta Jason, amint a sátorba lépett. — A nagy Temuchin színe elé fogok járulni, és díszes öltözetet akarok felvenni.

Méta és Grif hűvösen nézett az ajtónyílásban álló harcosra.

— Tegyetek úgy, mintha mély megtiszteltetésnek tekintenétek a látogatását! — mondta Jason pyrruszi nyelven. — Kínáljátok meg itallal! Kössétek le a figyelmét!

Ahankk elfogadta az italt, de szemét egy pillanatra sem vette le Jasonről.

— Cseréld ki az elszakadt húrt a lanton! — parancsolt rá Jason a fiúra, majd hozzátette: — És őrizd meg a hidegvéred, ha néha meglöklek. Ez is hozzátartozik a színjátékhoz.

Grif hozzálátott a húr kicseréléséhez, Jason pedig egy ládából előhúzta ünneplő ruháját meg egy apró tárgyat, amelyet észrevétlenül a dzsekijéhez rögzített.

— Magamhoz vettem egy adóvevőt — közölte társaival pyrruszi nyelven. — Maradjatok állandó kapcsolatban velem. Nem tudom, hogyan fog zajlani a találkozásom Temuchinnal, de készüljetek fel mindenre! Ha valami balul ütne ki, azonnal el kell tűnnünk innen.

Magára öltötte a dzsekit, arcát friss krémmel kente be, azután rákiáltott a fiúra a nomádok nyelvén:

— Add ide a lantot! Ha bármi ostobaságot tesztek a távollétemben, megverlek benneteket!

Laza alakzatban vágtattak, és pusztán véletlennek tűnhetett, hogy Jasont minden oldalról katonák vették körül. Vajon mit hallott róla Temuchin, és miért akarja látni? De a találgatás értelmetlennek látszott, ezért Jason felhagyott vele, és inkább a tábor központját kezdte tanulmányozni.

A nap éppen akkor tűnt el a sátrak mögött, amikor a tábor militarizált magjához értek. Itt a sátrak szabályos alakzatban helyezkedtek el. Bármerre nézett, mindenütt őrszemeket látott. Jasonnek nem volt szüksége térképre, hogy rájöjjön, melyik a hadúr sátra. Leszállt a moropról, hóna alá fogta a lantot, és követte a kapitányt. Közben ügyes mozdulattal szájába csúsztatta a parányi dentifont, és nyelvével az egyik zápfogához rögzítette. A nyál hatására a műszer azonnal működni kezdett.

— Hallotok engem? — suttogta. Az ügyes kis készüléket úgy konstruálták, hogy a hangerőt önmaga szabályozza.

A suttogást akár kiáltássá is erősíthette. A készülék párját a fülébe helyezte, amelyben most Méta hangja hallatszott, kizárólag az ő számára.

— Tiszta és érthető az adás — közölte a lány.

— Lépj be — kiáltott rá Ahankk, és meglökte Jasont. De ő figyelmen kívül hagyta a kapitány durvaságát; szótlanul közelebb ment a hatalmas sátor közepén álló magas támlájú trónhoz. Temuchin éppen két tisztjével beszélt valami fontos dologról, Jasonnek közben alkalma nyílt szemügyre venni a sátor berendezését. Döbbenten ismerte fel, hogy a hadúr trónszéke eredetileg egy traktor ülése volt, amelyet cserzett bőrökkel vontak be, és csontdarabokkal díszítettek. Egyértelmű bizonyítéka, hogy a bányatársaság expedícióját Temuchin pusztította el.

Amint Jason közelebb lépett, Temuchin kifejezéstelen arccal nézett rá. Jason meghajolt előtte. Szeme sarkából folyton a hadúr arcvonásait figyelte. Vajon Temuchin felismerte? Hirtelen úgy érezte, hogy az orrműtét és a bajusz nem szolgál megfelelő álcaként. Jobban el kellett volna változtatnia a külsejét. Előbb-utóbb bizonyára felismeri. Jason felegyenesedett, és észrevette, hogy a hadúr fagyos tekintete még mindig őt vizsgálja. De Temuchin nem mondott semmit.

Jason tudta, hogy csendben kell várnia, hogy a hadúr szólaljon meg először. De miután a kínosra nyúlt csendet senki sem törte meg, vette a bátorságot, és beszélni kezdett.

— Hívattál, nagy Temuchin. Megtisztelve érzem magam. Óhajtod, hogy énekeljek neked?

— Nem — felelte hűvösen Temuchin. Jason szemöldöke a homloka középére kúszott a meglepetéstől.

— Ne énekeljek? Akkor mit akar a hadak ura egy szegény dalnoktól?

Temuchin hűvösen végigmerte.

— Információt — jelentette ki Temuchin. Ugyanebben a pillanatban meghallotta Méta hangját is.

— Jason, azt hiszem, baj van. Katonák vették körül a sátrat, és azt kiabálják, hogy menjünk ki, különben megölnek minket.

— A dalnok kötelessége, hogy tudását átadja a többieknek — mondta fennhangon. Azután lehajtott fejjel suttogni kezdett pyrruszi nyelven. — Ne használjátok a sugárpisztolyokat! Tartsatok ki, amint tudok, segítek.

— Mi volt ez? — kérdezte fenyegetőn Temuchin. Ez a motyogás?

— Semmi, uram, csak rossz szokás. Amikor ideges vagyok, egy régi vers sorait mormolom magamban.

Temuchin hátradőlt a karosszékben. Nyilván tisztában volt azzal, hogy Jason nem sokat fog elárulni a kihallgatás során. Jason gondolatait viszont az kötötte le, hogyan segíthetne Metán és Grifen.

— A katonák betörtek a sátorba! — sikoltotta Méta.

— Beszélj nekem a pyrruszi törzsről! — utasította Temuchin.

Jason homlokán gyöngyözni kezdett a veríték.

Temuchinnak beépített embere lehetett a patkánytörzsben, vagy maga Shanin szolgáltatta az információt. Talán társait a halott rokonai támadták meg, hogy távollétében bosszút álljanak a lányon.

— Pyrrusziak? Olyan törzs, mint a többi. Mit akarsz tudni róluk?

— Micsoda? — ugrott fel Temuchin a helyéről, kardja után kapva. — Te mersz kérdést feltenni nekem?

— Jason…!

— Várj, nem úgy gondoltam! — Jason érezte, amint az izzadságcseppek végigfolynak az arcán. — Rosszul fejeztem ki magam. Természetesen elmondok mindent, amit róluk tudok. Csupán az iránt érdeklődtem, mit szeretnél tudni leginkább.

— Sokan vannak, karddal és pajzzsal felfegyverkezve.

Mindannyian Grifre támadnak…

— Még sohasem hallottam erről a törzsről. Merrefelé élnek?

— Távol, az északi hegyek között…

— Grif a földön fekszik, nem bírok velük…!

— Mit rejtegetsz előlem, dalnok? Bizonyára nem ismered Temuchin törvényét. Jutalmat érdemelnek, akik velem vannak, halál az ellenségeimre. És lassú halál vár azokra, akik megpróbálnak elárulni.

— Lassú halál? — ismételte Jason. Feszülten figyelt, de nem hallotta többet a lány hangját.

Temuchin is gondolataiba mélyedve hallgatott.

— Úgy tűnik, nem tudsz túl sokat, dalnok. És valami nincs rendben körülötted. Mutatok neked valamit, ami majd megoldja a nyelved. — Intett az egyik tisztnek. — Hozzátok be Daeit!

Jason ismét a sátor neszeire figyelt, de már nem hallott semmit. Amint felpillantott, egy borzalmas módon megkínzott embert látott maga előtt. Nyakán szorosra húzott bőrszíj feszült. De a férfi mégsem próbálta meglazítani, bár nem is tudta volna. Ujjai helyén csak véres csonkok látszottak. Lábujjait ugyanúgy levágták.

— A lassú halál — jegyezte meg Temuchin, Jasont figyelve. — Daei elhagyott engem, hogy a menyét klánnal harcoljon. Mindennap levágjuk egy végtagját. Már hosszú ideje van itt. Most kapja meg a mai büntetését.

Kezét a magasba emelte. A katonák lefogták a férfit, bár az nem mutatta ellenállás jelét. Testét a földhöz préselték, kezeit, lábait lefogták, és vékony bőrszíjjal elszorították a boka és a csukló fölött. Azután egy katona lépett közelebb, majd baltával levágta az áldozat egyik kezét. Azután módszeresen tovább haladva a másikat is, végül bokából mindkét lábfejét.

— Mint magad is láthatod, két nap alatt véget lehetne vetni a szenvedéseinek — mondta Temuchin. — Persze, ha elég erős, hogy bírja addig. Talán három nap múlva kegyes leszek hozzá… de az is lehet, hogy nem. Állítólag volt, aki csaknem egy évig bírta.

— Nagyon érdekes — jegyezte meg Jason. — Már hallottam erről a szokásról, de kiment a fejemből. — Érezte, hogy mondania vagy tennie kell valamit, mégpedig sürgősen. Odakintről moropok patacsattogása hallatszott.

— Hallottad ezt? Egy sípszó hangzott!

— Megőrültél? — kérdezte Temuchin zavartan. Intett az embereinek, akik kivitték az eszméletlen férfit a sátorból, a levágott végtagokat pedig odébb rugdosták.

— Sípszót hallottam — ismételte meg Jason a bejárat felé pillantva. — Ki kell mennem. Rögtön visszajövök.

A sátorban lévő tisztek döbbenten néztek egymásra. A kihallgatásról senki sem távozhatott csak így egyszerűen.

— Egy pillanat, és visszajövök.

— Megállni! — kiáltott rá Temuchin. De Jason akkor már a bejáratnál volt. Az őr fel akarta tartóztatni, de Jason félrelökte a vállával, és már kinn is volt a szabadban.

A külső őrök nem tartóztatták fel, mivel ők nem tudták, mi történik odabenn. Jason egyenletes, de szapora léptekkel elindult, és azonnal jobbra kanyarodott, majd eltűnt a hatalmas sátor mögött, mire üldözői kiözönlöttek.

Ügyesen kerülgetve a magas sátrakat egyre jobban eltávolodott üldözőitől. Azután hatalmas kanyart leírva visszatért megint a bejárathoz. Az üldözők kiáltásai éppen az ellenkező irányból hallatszottak. Nyugodt léptekkel bement Temuchin sátrába.

A hadúr döbbenten ugrott fel a helyéről, és előrántotta kardját.

— Hűséges szolgád vagyok, Temuchin — jelentette ki Jason, karba tett kézzel. — Azért jöttem vissza, hogy figyelmeztesselek, törvénysértéseket követnek el a törzsedben.

Temuchin mozdulatlanul állt, még kardját sem engedte le.

— Beszélj gyorsan! Az életed a kezemben van.

— Tudom, hogy nem tűröd alattvalóid önkényeskedését. Az egyik szolgám önvédelemből megölt egy harcost, és a patkánytörzs tagjai bosszút akartak állni rajta. Ezt eddig nem tehették, mivel mindvégig mellette voltam. De ma este, mivel hívattál, kénytelen voltam magára hagyni. Mielőtt elindultam hozzád, megkértem egy megbízható embert, hogy figyelje a sátramat. Hamarosan egy csapat harcos rohanta le a szolgáimat. Az emberem azonnal ide sietett, és sípjával jelezte, hogy baj történt. Az imént azért kellett kimennem, hogy beszéljek vele… Nagy Temuchin, úgy tudom, itt csak te szolgáltathatsz igazságot, és a te törvényed egyformán vonatkozik mindenkire. Azt kérem, tégy igazságot.

Jason lábdobogást hallott a háta mögött. Üldözői visszatértek a bejárathoz. Hirtelen megtorpantak, amint észrevették a hadúrral beszélgető szökevényt.

Temuchin leeresztette a kardját, és hegyét a poros földbe szúrta. Hosszasan nézett Jason szemébe, miközben a többiek mozdulatlanul, lélegzet-visszafojtva álltak.

— Ahankk! — kiáltotta végül. — Vegyél magadhoz húsz embert, és vágtass a patkánytörzshöz…

— Odavezetem… — szakította félbe Jason. Temuchin mélyet lélegzett, és fenyegető pillantást vetett rá.

— Ha még egyszer az engedélyem nélkül mersz megszólalni, megöllek! — sziszegte.

Jason némán bólintott. Érezte, hogy kishíján mindent elrontott. Temuchin megint a kapitányhoz fordult.

— Vágtass azonnal Shaninhoz, és parancsold meg neki, hogy adják át neked a két szolgát. Valamint hozzátok ide a rendbontókat is.

Ahankk mélyen meghajolt, majd távozott.

Temuchin rosszkedvűen fel-alá sétált. Tisztjei diszkréten elhagyták a sátrat, vagy a bejárat közelébe húzódtak. Csak Jason állt mozdulatlanul, még akkor is, amint a dühös hadúr odalépett elé, és megrázta az öklét az orra előtt.

— Vajon miért engedem meg neked mindezt? — mondta hűvösen.

— Válaszolhatok? — kérdezte bátortalanul Jason.

— Beszélj!

— Azért hagytam el a sátradat, mert csak így győződhettem meg arról, hogy valóban igazságos uralkodó vagy.

Temuchin nem szólt egy szót sem, de szemei még mindig szikráztak a haragtól.

— A dalnokok nem viselnek totemet, és egyik törzshöz sem tartoznak. De ez így helyes, hiszen örökösen vándorolnak egyik törzstől a másikig. Senkinek sem tartoznak hűséggel, sem engedelmességgel. Én a pyrruszi törzsben születtem, és amikor felnőtté váltam, elhagytam őket. Így lettem vándorénekes.

Temuchin nem tette fel a nyilvánvaló kérdést, Jason pedig lehajtotta a fejét és folytatta.

— Azért jöttem el tőlük, mert sokkal gyengébb voltam, mint a többi pyrruszi, ezért folyton kigúnyoltak.

Temuchin először elmosolyodott, azután harsány nevetésben tört ki. Leült a trónjára, és vidáman nevetett.

Katonái nem tudták mire vélni vezérük viselkedését.

Jason fanyarul elmosolyodott, de nem szólt többet.

Temuchin intett a szolgáknak, akik sietve hoztak neki egy kancsó achádhot, amit a fejedelem egyetlen hajtásra megivott. Utána nagyot csuklóit, majd megint felvette hűvös modorát.

— Tetszik a történeted — mondta. — Azt hiszem, te rendkívül intelligens ember vagy. Túl intelligens. Egy napon ez okozza majd a halálodat. De most beszélj nekem a pyrrusziakról.

— Az északi hegyvidéken élünk, a lankás domboldalak nagyszerű legelőt biztosítanak állataink számára. — Jason azóta gondolkodott ezen a történeten, amióta a nomádok közé került. Most kiderül, mennyire sikerült összehoznia.

— Hiszünk az erőben mint a hatalom forrásában, de tiszteljük a törvényeket. Gyakran átjövünk a síkságra, és megölünk mindenkit, aki a hegyek közelébe merészkedik. A pyrrusziak toteme a sas, amely olyan erőt sugároz, hogy egy pyrruszi asszony könnyedén megölt párviadalban egy síkvidéki harcost. Hallottuk Temuchin hírét, aki a pusztaság igazságos uralkodója, ezért eljöttem, hogy megtudjam, igaz-e ez a hír. Ha valóban olyan igazságos fejedelem vagy, amilyennek tartanak, a pyrrusziak szívesen csatlakoznának hozzád…

Beszélgetésüket megszakították a kinti zajok.

Moropok patacsattogása, kiáltozás. Jason gyenge hangot hallott a készülékből: Jason… Nem tudta, melyikük szólt, Méta vagy Grif.

Ahankk és emberei léptek a sátorba, maguk előtt rugdosva a foglyokat. Egyikük csurom vér volt, a többiek látszólag sértetlenek. Azután behozták az eszméletlen Métát és Grifet, majd a földre dobták őket. Mindkettőjük testét sebek borították. Grif felnyitotta egyik szemét…

— Jason — suttogta, azután megint visszazuhant az öntudatlanságba.

Jason oda akart szaladni hozzá, de szerencsére eszébe jutottak a helyi szokások, és uralkodott magán.

— Számolj be az eseményekről! — utasította Temuchin a kapitányt. Ahankk előrelépett és meghajolt.

— Úgy tettünk, ahogy parancsoltad, Temuchin. A patkánytörzshöz vágtattunk, ahol Shanin elvezetett minket egy sátorhoz. Rövid küzdelem után lefegyvereztük őket. Senki sem menekült, de néhányan közülük elestek az összecsapásban. A két szolga még lélegzik, tehát életben vannak.

Temuchin töprengve az állat simogatta. Jason megragadta a lehetőséget.

— Megengeded, nagy Temuchin, hogy kérdezzek valamit?

Temuchin szigorúan nézett rá, de azután beleegyezőn bólintott.

— Mi a büntetése annak, aki önkényesen ítélkezni mer?

— Halál. Lehet más büntetés?

— Akkor engedd meg, hogy egyben válaszoljak egy korábbi kérdésedre. Kíváncsi voltál, milyenek a pyrrusziak. Én vagyok közöttük a leggyengébb harcos.

Ezért szívesen kiállnék bármelyik fogollyal párviadalra puszta tőrrel úgy, hogy a másik kezem lekötözitek. Az ellenfelemet ti választhatjátok ki, és olyan fegyvert kap, amilyet akar.

— Nem rossz ötlet! — ragyogott fel Temuchin szeme.

— Kötözzétek hátra a bal karomat — kiáltott Jason a katonáknak. A foglyokat úgyis kivégzik, egyikük halála legalább hasznos célt szolgálhat. Jasonben felébredt a lelkiismeret. Valamikor irtózott a haláltól, most viszont szinte kereste.

Métára pillantott, aki eszméletlenül feküdt a földön.

Előhúzta tőrét, és szembefordult ellenfelével. Ez a harci játék valósággal lázba hozta Temuchint. Az ellenfélnek kiállított barbár harcos vigyorogva bámult Jasonre.

Vérszomjas tekintetéből sugárzott az ölni akarás.

Jason nem lepődött meg, amikor Ahankk a saját kardját adta kölcsön a barbár vitéznek. A hűséges kapitány, aki az ellenségnek segít. Még biztosan élénken élt emlékeiben az ujjcsavarás trükkje, amiért most elégtételt szeretett volna venni. Jason kezébe fogta a széles pengéjű tőrt, de nem emelte a magasba, csak a combja mellett tartotta. Szokatlan formájú tőr volt, a hajdani „Bowie” késre hasonlított. Tenyérnyi széles pengéjét az egyik oldalon élesre köszörülték, míg a másik oldalon csak a feléig. A tőr legalább két kilót nyomott, és a legjobb minőségű acélból készült.

A barbár harcos magasra emelte kardját, és bősz csatakiáltással Jason felé rohant. Csapását semmiféle kés nem állíthatta volna meg. Jason azonban nyugodtan várakozott.

Csak amint a kard lecsapott, akkor siklott ki előle egy villámgyors mozdulattal, és fél térdre ereszkedve, kivédte a tőrrel kard csapását. A kard iszonyú erővel csapott le, Jason úgy érezte, kiszakad a karja a helyéből, de sikerült megfékeznie a támadást. A kard viszont nem bírta ezt a megterhelést, és kettétört.

Jason kihasználta a helyzetet, és a lendülettől erőredőlt férfi mellkasába döfte a kését. A barbár mozdulatlanná dermedt, majd szemei kifordultak.

Jason kihúzta testéből a tőrt, a férfi pedig holtan rogyott össze.

— Szeretném látni azt a tőrt — mondta Temuchin.

— A hegyek között rengeteg ércet lehet találni, és rendkívül jó minőségű acélt tudunk előállítani belőlük — jegyezte meg Jason. Letörölte a vért a késről a halott ruhájába, majd átnyújtotta Temuchinnak, aki szakértő szemmel vizsgálgatta. Azután odaszólt a katonáknak:

— Tartsátok a fejét annak a sebesültnek!

Két katona lefogta a térdelő sebesültet, a harmadik belemarkolt a hajába, és leszorította a fejét, hogy nyaka szabadon maradjon. A sebesült megpróbált szabadulni, de néhány másodperc múlva belátta, hogy erőfeszítése hiábavaló.

Temuchin közelebb ment hozzá, miközben a kés súlyát próbálgatta. Azután a penge megvillant a levegőben, és a kés lecsapott a fogoly nyakára. A vér kétméternyire spriccelt ujjnyi vastag sugárban, majd a test tompa puffanással a földre zuhant. A katona még mindig kezében tartotta a levágott fejet, majd egy idő után elengedte.

— Tetszik ez a kés — jelentette ki Temuchin.

Megtartom.

— Éppen neked akartam ajándékozni — mondta meghajolva Jason.

— Sokat tudnak törzsed tagjai a régi tudományokról? — kérdezte Temuchin.

— Nem többet, mint más törzsek tagjai — felelte Jason.

— Ilyen acélt sehol sem készítenek.

— Ez egy ősrégi titok, amely apáról fiúra száll.

— Talán akadnak más titkok is… — A fejedelem hangja ismét hideggé és parancsolóvá vált.

— Lehetséges.

— Hallottam egy rég elfeledett titokról, amit „puskapornak” neveztek. Mit tudsz erről?

Vajon mit? Jason megpróbált olvasni a fejedelem arckifejezéséből. Mit tudhat egy egyszerű vándorénekes ezekről a dolgokról?

Ha ez csapda, mit feleljen rá?