Стихотворения

A SZERKESZTŐBIZOTTSÁGTÓL

Nem régen, 2004 októberében, 450 éve telt el Balassi Bálint, nagy magyar költő születése óta.

A magyar nyelv, magyar kultúra, magyar szellem erejének és életképességének afféle impozáns bizonyítéka látszik abban, hogy éppen а XVI. században, amikor Magyarország mint állam, szétmarcangolva az Oszmán birodalom és a Gabsburg-birodalom között, majdnem megszünt létezni, megjelenik egy ilyen formátumú magyar költő. Balassi Bálint: első Magyarországon és egyik a legelsők és kevésszámúak Közép-Európában, akik már ilyen korán megalkották a mai értelemben vett költészetet. A népköltészet — nemcsak magyar, hanem, például, lengyel, román, szerb, horvát, sőt, első látásra paradox módon, még török népköltészet is — legjobb hagyományait elsajátiítva, Balassi gazdagította költői mesterségét majdnem egesz Európa tapasztalatával: a költészetében megtalálhatók az antik költészet, a neolatin, az olasz renesszánsz költők, legelsősorban Petrarca — hatásának nyomai

Balassi költészete: nem magányos szorgalmas, az íróasztal mögötti munka gyümölcse. Rövid életét hadjáratokban és ütközetekben töltötte; úgy is esett el, mint katona, a törökök által elfoglalt Esztergom ostromában.

Isten, szerelem, hősi harc a hazáért: ez a három vonzási és ihletési centrum alakította meg Balassi költészetét, eléggé világosan három tematikai ciklusra megosztva azt. Még az életében egy könyvbe össze szándékozta gyűjteni verseit, egy könyvbe, amely a hármas elvre alapulna: háromszor 33 plusz 1 bevezető vers. Nem tudta ezt a munkát befejezni; de a «csonka» alakban is az életműve hatalmasan karcsúnak néz ki, és nem csak a magyarok szemében.

Az Oroszországi Tudományos Akadémia «Literatumije Pamjatniki» c. könyvsorozatának szerkesztő bizottsága örömmel ajánlja az olvasók figyelmébe ezt a könyvet, amely Balassi Bálint összes verseit tartamazza. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy az ilyen kiadás — nem magyar nyelven — eddig egyedül nálunk, Oroszországban valósult meg.

Erre a kiadásra irányuló munka elég régen kezdődött el, de szerencsétlen, objektív és szubjektív körümények miatt többször félbeszakadt. Annak idején olyan híres műfordítók foglalkoztak vele, mint A. Sternberg és J. Vitkovszkij.

A magyar kollegáink közül szükségesnek látszik megköszönni értékes segítséguket elsősorban Horváth Ivánnak, ELTE professzorának, valamint Köszegi Péternek, Szentmartoni Szabó Gézának és Parádi Andreának.

Kihasználva az alkalmat, szeretném megemlíteni, hogy a magyar-szovjet viszonyok nehéz éveiben is a magyar tudós humanitáriusok hozzájárultak a Nyugat-és Kelet-Eufopa közötti konstruktív viszonyok helyreállításához. Ok kezdeményzték, hogy az oroszországi tudósok meg lettek híva nemzetközi tudományos rendezvényekre.

Nem tudom melegség nélkül visszaemlékezni a drága magyar kollegákra: Sőtér Istvánra, Klaniczay Tiborra, Szabolcsi Miklósra, Vajda György Mihályra, Köpeczi Bélára, Bodnár Györgyre, akik többek között sokat tettek annak érdekében, hogy a tudósaink részt vegyenek az AILC tevékenységében.

Hálásan gondolunk professzor Szörényi László, az MTA Irodalomtudományi Intézet mai igazgatójára is, aki emlékszik az együttmüködésünk élénk lapjaira, folyóiratok és könyvek együttes kiadására, és aki kész tovább felyleszteni ezt a nemes hagyományt.

Hadd legyen ez a kötet, amely Balassi Bálint költeszetét tartalmazza, a folytatódó tudományos együttmüködésünk tanúbizonysága és mérföldköve.

N.I. Balasov akadémikus,

A Parizsi egyetem X. (Nanterre) honoris causa doktora