Halálvilág 2

Nyolcadik fejezet

— Képtelen vagyok megérteni, miért kell neked a másik rabszolga — jegyezte meg Narsisi. — Azt, hogy az asszonyt kéred, természetesnek tartanám. Az apám mindenesetre beleegyezett. Azt is mondta, hogy a fivéreim és én segítsünk neked mindenben, nehogy a motor titkát más is megszerezze.

— Akkor máris indulj, és hozd ide a Mikah nevű rabszolgát! Ó ugyanarról a világról jött, ahonnan én, és ez a szerkezet csak gyerekjáték a tudásához képest. Ha apád mégis akadékoskodik, mondd meg neki, hogy szükségem van szakképzett segítségre, aki tudja használni a szerszámokat, és aki pontosan végre tudja hajtani az utasításaimat. A fivéreidnek egészen másak az elképzelései ezekről a szerkezetekről. Sok esetben szentségtörésnek tartanák, ha egy beszorult csavarnak nagykalapáccsal megyek neki.

Jason egy olajoshordónak támaszkodott, és a következő műveleten törte a fejét. A nap nagy részét azzal töltötték, hogy farönkökre helyezték a motort, melyeken kigörgethetik a szabadba, a falutól minél messzebbre. Egy apró tévedés következtében kiszivárgó mérges gáz a szabadban nem jelent akkora veszélyt. Ezt végül Edipon is belátta, bár mindenáron azt akarta, hogy a gépezetet a legnagyobb titokban, zárt ajtók mögött szedjék szét. Az engedélyt a kiszállításra csak akkor adta meg, amikor a falutól távol keretre feszített bőrökből olyan magas korlátot készítettek, hogy azon ne láthasson át senki. Az egyetlen hátránya csak az volt, hogy megakadályozta a motor közelében a légmozgást.

Hosszas vita után Jason kezéről és lábáról eltávolították a nehéz bilincseket. Csak a lábára tettek egy könnyű láncot, amelytől zavartalanul lépkedhetett, csak akkor esett volna hasra, ha futni akar. Kezét teljesen szabadon hagyták. Edipon egyik fia viszont egész idő alatt felhúzott számszeríjjal figyelte. Mindenekelőtt néhány szerszámot kell kerítenie, amivel felfedheti a gépezet titkát.

— Keresd meg Edipont — mondta az egyik őrnek —, és tegyél egy lapáttal a gyomorfekélyére!

A d’zertanó főnök nem örült az újabb háborgatásnak.

— Külön szobát kaptál — dörmögte felháborodottan —, valamint a rabszolganőt, hogy főzzön neked, és hozzájárultam, hogy a másik rabszolgát is melléd tegyék, hogy segíthessen. De most már elegem van az újabb kívánságokból! Ki akarod szívni az összes véremet?

— Nem kell túldramatizálni a helyzetet. Csak néhány szerszámra lenne szükségem a munkámhoz. Szeretnék elmenni egy vasboltba vagy műszaki boltba, nem tudom, hogyan nevezitek az ilyesmit. Ez a gép számtalan csapdát rejthet magában; jó szerszámok nélkül nem lehet hozzáfogni a szétszereléséhez.

— Oda tilos belépned.

— Túl kell lépnünk az idejétmúlt szabályokon.

Az őrök kelletlenül álltak félre, és gyanakvó pillantásokkal ügyelték a rabszolgát. Egy öregember kulcsokat forgatott el a súlyos, vaspántos ajtó záraiban.

Jasont bevezették egy rosszul megvilágított helyiségbe.

— Micsoda primitív hely — morogta Jason, és odébb rúgott néhány kovácsoltvas szerszámot. Elnagyolt formák, lágyvas anyag, akárcsak a vaskor kezdetén; A lepárlókészülék durván összeforrasztott rézlemezekből készült. Bármikor kilyukadhatott volna, éppúgy, mint a kézzel hajlított hűtőcsövek. A szerszámok nagy része csak fogókból és kalapácsokból állt, amivel a kovács megmunkálja az izzó vasat. Az egyetlen értékes holminak a masszív esztergapad, és a hozzá tartozó fúró látszott. Persze mindezeket is emberi erő működtette. Az esztergapad szerszámos fiókjában talált néhány olyan acél szerszámot, amelyek képesek elvágni a vasat.

Örömmel fedezett fel egy csavarhúzó- és csavarkulcskészletet is, amelyek segítségével a caró kerekeit rögzítették a tengelyekhez.

Jason kiválogatta a használható szerszámokat, de kezdett sötétedni, ezért aznap már nem láttak munkához.

Amint elhagyták a raktárhelyiséget, két őr a szállásához vezette, amely egy kutyaól nagyságú bódéból állt. Az ajtót kívülről rázárták. Az egyetlen fényforrást egy petróleumlámpa jelentette.

Ijale egy parányi olajtűzhely fölé görnyedt, és ütöttkopott fazékban valamit főzött. Bátortalanul a férfira mosolygott, azután sietve megint a tűzhely felé fordult.

Jason közelebb ment hozzá, beleszagolt a fazékba, és megborzongott.

— Micsoda lakoma! Krenóleves, majd friss krenó krenó salátával. Holnap gondoskodnom kell egy kicsit változatosabb étrendről.

— Ch’aka hatalmas — suttogta a lány lehajtott fejjel. — Ch’aka erős…

— Jason a nevem, mint említettem. Ch’aka megszűnt, amikor elvették tőlem a ruháját.

— …Jason erős, mert a d’zertanók azt teszik, amit ő mond. A rabszolgája hálás érte.

Gyengéden maga felé fordította a lány arcát, akinek alázatossága meghatotta.

— Hát már sohasem tudunk megfeledkezni a rabszolgaságról? Együtt vagyunk ebben a bódéban, és együtt fogunk megszökni innen.

— Igen, tudom, hogy megszökünk. Te megölöd az összes d’zertanót, kiszabadítod a rabszolgáidat, és visszavezetsz minket a tengerpartra, ahol tovább gyűjthetjük a krenót.

— Nagyjából nekem is az az elképzelésem, hogy kiszabaduljunk innen, de akkor nem a tengerpart felé vesszük az irányt, hanem éppen ellenkezőleg: olyan messze megyünk a krenólelőhelyektől, amennyire csak lehet.

Ijale feszült figyelemmel hallgatta Jason szavait, miközben egyik kezével a levest kavargatta, a másik pedig mélyen a ruhája alatt kotorászott, és a csípések helyét vakarta. Jason arra lett figyelmes, hogy ő is vakaródzik. Amióta kimászott az óceánból, egyfolytában kínozzák ezek az apró élősdiek.

— Elég volt! — kiabálta, és öklével dörömbölni kezdett az ajtón. — Elfogadom, hogy ez a bolygó távol esik a civilizációtól, de az még nem ok arra, hogy megzabáljanak a tervek! — Odakintről lábdobogás, kulcsok csörgése hallatszott, végül kinyílt az ajtó, és megjelent Narsisi álmatag arca.

— Mi a fenét kiabálsz? Mi baj van?

— Vízre lenne szükségem.

— Kaptál vizet — felelte értetlenül Narsisi, és az edényre mutatott.

— A ti igényeiteknek megfelelően, de nem az enyémeknek. Legalább tízszer ennyi kéne, és most azonnal. Meg egy szappan, ha létezik egyáltalán ilyesmi ebben a barbár világban.

Sokáig kellett vitatkoznia, végül azzal győzte meg a fiút, hogy a víz rituális szertartások elvégzéséhez szükséges, hogy a másnapi motorszerelés sikeres legyen.

Hamarosan hoztak néhány vödör vizet és egy lapos tálkában folyékony szappant.

— Most különös dolgot fogunk csinálni — közölte Jason a lánnyal. — Vedd le a ruhádat!

— Igen, Jason — felelte Ijale, majd boldog mosollyal hanyatt feküdt, s széttárta combjait.

— Nem! Nem erre gondoltam. Meg fogsz fürödni.

Tudod, mi az a fürdés?

— Nem tudom — borzongott meg a lány —, de nagyon gonoszul hangzik.

— Na, gyere ide, és vedd le a ruhád! — parancsolta, a földben lévő mélyedésre mutatva. Idővel majd elszivárog belőle a víz.

A víz egy részét Jason megmelegítette a tűzön.

Közben a lány a fal mellett lapult, és félelemmel teli szemmel figyelte az eseményeket. Megborzongott, amikor Jason ráöntötte a vizet, sőt visítani kezdett, amint a szappanlé a hajára csörgött. Miközben Jason a lány haját dörzsölte, egyik kezével befogta a száját, nehogy Ijale sikoltozása becsalja az őröket. Szappanozni kezdte saját haját is, és a hab belefolyt a fülébe. Ezért nem hallotta az ajtó nyitódását, csak a belépő Mikah megbotránkozott hangját. A szikár ember megkövültén állt az ajtóban, és csontos ujjával Jasonre mutatott. A válla fölött Narsisi kukucskált be, lenyűgözve a rituális szertartás látványától.

— Micsoda fajtalanság! — harsogta Mikah. — Arra kényszeríti ezt a fiatal teremtést, hogy levetkőzzön maga előtt, miközben bámulja és fogdossa, holott nem kötött vele házasságot. — Eltakarta szeme elől a látványt. — Maga gonosz ember, Jason, a gonoszság démona, és mindezért bűnhődni fog!

— Kifelé! — bömbölte Jason, és a Ch’akától eltanult rúgással kilódította Mikah-t a kunyhóból. — A Gonosz csak a beszűkült agyában lakozik, maga ostoba fajankó!

Megmutatom a lánynak, mi az a fürdés, és mennyivel boldogabb lesz az élete bolhák és tetvek nélkül. Ezért kitüntetést érdemelnék, nem vádaskodást!

— Narsisi! Szükségem van erre a rabszolgára, de nem most, hanem csak holnap reggel. Addig zárjátok be valahová! — mondta, s azzal becsapta az ajtót.

Ijale vizes teste reszketett a hidegtől. Jason meleg vízzel leöblítette róla a szappanhabot, majd adott neki egy tiszta vászondarabot, hogy megtörülközzön. Amint Ijale testéről eltűnt a kosz, Jason látta, hogy a lány fiatal és csinos; melle feszes, dereka karcsú, csípője széles.

Eszébe jutott Mikah vádaskodása, és zavartan elfordította a fejét. Befejezte a mosakodást, a maradék vízzel kimosta a ruháit. A szokatlan tisztaságtól szégyenlősebbé vált.

Elfújta a mécsest, és a sötétben fejezte be a törülközést.

Végül lefeküdt, és a másnapi munkán kezdett gondolkodni, amikor érezte, hogy Ijale meleg teste hozzásimul. Egy pillanat alatt kiszaladt a fejéből a gépezettel kapcsolatos összes gondolat.

— Itt vagyok — mondta a lány teljesen feleslegesen.

— Érzem — felelte Jason. Megköszörülte a torkát; nehezen szánta rá magát, hogy magyarázkodjon. — Nem ezért fürdettelek meg…

— Pedig még nem is vagy öreg. Akkor meg mi a baj? — kérdezte Ijale.

— Egyszerűen csak nem akarok visszaélni a helyzettel, meg kell értened… — Kicsit zavarban érezte magát.

— Hogy érted ezt? Te olyan vagy, aki nem a lányokat szereti? — Csendesen sírni kezdett, majd testét egyre jobban rázta a zokogás. Jason átölelte a lány vállát.

Reggelire megint krenót kaptak, de Jason olyan jól érezte magát, hogy még ezt sem bánta. Teste rózsaszínű és illatos volt, mint egy kisbabáé, és a viszketés sem kínozta. A fémszövetből készült pyrrusi ruha rendkívül hamar megszáradt; Jasont kellemes érzés töltötte el, amint testére simult. Szemmel láthatóan Ijale is kiheverte a fürdés okozta megrázkódtatást, és így megtisztulva határozottan bájosnak tűnt. Jason elhatározta, hogy kerít valami normális ruhát a lánynak, mert a mosdásnak alig van értelme, ha reggelente ugyanazokba a mocskos bőrökbe bújik vissza.Jason frissen, tele ambíciókkal indult el a hideg reggeli levegőben munkahelye felé. Mikah már ott várta, nehéz bilincsei csörögtek minden mozdulatánál. Kissé mérgesnek látszott. Jason barátságosan rámosolygott, de ez olyan eredménnyel járt, mintha sót hintett volna társa nyílt sebére.

— Tegyetek rá is könnyű lábbilincset! — utasította Jason az őröket. — És igyekezzetek! Sok dolgunk lesz ma.

— A zárt motor felé fordult, megropogtatta ujjait, miközben azon töprengett, hogyan kezdjen a szétszereléshez.

A külső burkolat vékony fémből készült, amely nem sok titkot rejtett. Több helyen lekaparta a festéket, és felfedezte, hogy hatalmas lemezek összeforrasztásával készült. Fülét a fémfelülethez nyomva megkopogtatta a lemezt. A hangból arra következtetett, hogy valóban dupla falú burkolatról van szó, és a két fal közötti üreget folyadékkal töltötték fel. Ha egy repedésen kiszivárog a folyadék, a közelben mindenki meghal. Ennek csak annyi volt a célja, hogy elrejtse a motor titkát. A motort viszont javítani kell, ha meghibásodik, vagy nem? A szerkezet nagyjából kocka alakú volt, amelynek öt oldalát kétségtelenül védte a kettős fal. De mi a helyzet az alsó oldallal?

— Gondolkozz, Jason! — mondta magának, miközben letérdelt, és a gépezet alsó szélét nézegette. Sík lemez, amelyen négy bemélyedés található. A külső burkolatot olyan pontosan illesztették az alvázhoz, hogy a festékréteg lekaparása után sem látta a forrasztás nyomát.

Mégis úgy érezte, hogy a megoldás kulcsát az alvázon kell keresnie.

— Jöjjön ide, Mikah! — kiáltotta. A vézna ember vonakodva ment közelebb. — Jöjjön csak! Nézze meg ezt a középkori szerkezetet. Akar velem együttműködni a szétszedésében?

— Nem akarok, Jason. Attól tartok, hogy megrontott engem az érintésével, ahogy a többieket is.

— És most már nem tiszta…?

— Nem fizikai értelemben gondoltam.

— De én igen. Testileg megtisztulhat egy kis víz és szappan segítségével. A lelki üdve miatt pedig nem aggódom. Azért csak önmagával kell szembenéznie. De ha együttműködik velem, én kijuttatom innen, és elmegyünk abba a városba, ahol ezt a gépet készítették.

Mert ha van olyan hely ezen a bolygón, amely kapcsolatban állhat a galaxis többi lakott világával, az csak ott lehet, ahol ezt gyártották.

— Mindezt én is tudom, mégis habozok.

— Most apró áldozatot kell hoznia egy komolyabb ügy érdekében. Nem azért tette meg ezt az utat, hogy bíróság elé állítson? Ha nem segít, nem tudja végrehajtani a küldetését, és rabszolgaként rohad meg ezen a bolygón.

— Maga ördögien tud bánni a szavakkal, de ebben az esetben igaz, amit mond. Segítek magának, hogy megszabaduljunk innen.

— Nagyszerű. Lássunk munkához! Mondja meg Narsisinek, hogy hozasson három hosszú rudat, olyanokat, amivel a rabszolgák a malmot hajtják. És néhány lapátra is szükségünk lesz.

Hamarosan hozták a rabszolgák a hosszú rudakat, de csak a kifeszített bőrkerítésig, mert Edipon nem engedte, hogy belülre merészkedjenek. Jasonnek és Mikah-nak kellett fáradságos munkával bevonszolnia, és a d’zertanók, akik sohasem szoktak dolgozni, kinevették őket, amikor azt kérték, hogy segítsenek nekik. A rudakat nagy nehezen átdugták a gépezet alatt. Amikor mindegyik a helyére került, és lényegében ezek tartották az egész szerkezetet, Jason és Mikah kezdte kilapátolni a földet alóla. Amikor már akkora gödröt ástak, hogy kényelmesen tudtak mozogni az alváz alatt, Jason alaposan szemügyre vette a lemezt. Rendkívül egyenletesnek látszott.

Amint a széleken óvatosan lekaparta a festéket, előtűnt egy sima fémlemez, amelyet az egyik sarok közelében forrasztottak az alvázhoz. A többi oldalon nem talált ilyet.

— Nagyon trükkös fiúk ezek az appsalák — mondta magának, és megpróbálta lefeszíteni a lemezt egy kés hegyével. Amikor az egyik széle lehajlott, óvatosan húzni kezdte, miközben minden idegszálával figyelte, hogy nincs-e alatta valamilyen csapda elrejtve. A vékony lemezt eltávolítva, sima fémfelület jelent meg.

— Azt hiszem, elég ennyi mára! — jelentette ki Jason kezét egy rongyba törölgetve. Már sötétedett. — Elég jól haladtunk, és át akarom gondolni a következő lépést, mielőtt tovább haladnánk. Eddig mellettünk állt a szerencse, de nem hiszem, hogy a továbbiakban is ennyire könnyű dolgunk lesz. Remélem, magával hozta a neszesszerét, Mikah, mert most velem jön.

— Soha! Már így is elég mélyre süllyedtem…

Jason fagyos tekintettel nézett rá, és mutatóujjával mellbe bökte.

— Velem jön, mert ez nélkülözhetetlen a tervünk szempontjából. És ha felhagy az erkölcsi gyengeségem kritizálásával, akkor én sem piszkálom magát. Na, jöjjön!

Miközben Ijale és Jason megmosdott, Mikah Samon a kunyhó legtávolabbi sarkába húzódott, és hátat fordított nekik. Azután egy kifeszített bőr mögött ő is megmosakodott. Jason közben poénkodott valamin, és Ijale jóízűen nevetett, Mikah pedig azt hitte, hogy őt gúnyolják. A bőr válaszfal egész éjszaka a helyén maradt.

Másnap reggel az őrök ijedt pillantásaitól kísérve, Jason bebújt megint a gépezet alá. Az éjszaka jelentős részét gondolkozással töltötte, és elképzelése beigazolódott. Kését a sima fémfelülethez nyomta, és az puhábbnak bizonyult, mint a forrasztások. Valószínűleg nagy ólomtartalmú ötvözetből készült. De vajon mi rejlik mögötte? Késével tovább furkálta a fémet, és felfedezte, hogy az csaknem mindenütt egyforma vastag, két helytől eltekintve. Bedugta kezét a kivájt lyukba, és kitapintott két ismerős formát, amelyek akkorák voltak, mint a feje.

— Mikah, dugja be ide a kezét! Szeretném tudni, mi a véleménye erről.

Mikah megvakarta a szakállát.

— Még mindig eltakarja őket ez a fém. Nem vagyok benne biztos…

— Nem azt akarom, hogy biztos legyen benne, csak a véleményére vagyok kíváncsi.

— Óriási anyacsavarok, amelyek csavarmenet végére lettek feltekerve. De olyan nagyok…

— Nagynak kell lenniük, ha ezek rögzítik a külső burkolatot az alvázhoz. Azt hiszem, közel járunk a titok nyitjához, és hamarosan hozzáférünk a géphez. Most kell rendkívül óvatosnak lennünk. Még mindig nem tudom elhinni, hogy ennyire könnyen megy minden. Le kell mérnünk a csavarokat, és kulcsot kell készíttetni hozzájuk. Amíg én ezt rendezem, maga maradjon itt, és tapogasson ki minden részletet a két csavar körül. Előbb-utóbb le kell szednünk azokat a csavarokat. Csak a mustárgázt tudnám elfeledni…

A csavarkulcs elkészítése gondot okozott; a környék valamennyi kovácsmestere konzultált egymással a gyártást illetően. Az egyikük végül beletett egy hatalmas vasrudat a tűzbe, és hagyta, hogy fehér izzásig hevüljön.

Azután a kalapáccsal kezdte kialakítani a formát. Jason eleinte túl nagynak találta a kulcs száját, de a kalapálás során megfelelő méretűre szűkült. Amikor kivették a hideg vízből, és átnyújtották neki, határozottan ügyes munkának találta.

Edipon valószínűleg figyelemmel kísérte az eseményeket, mert amikor Jason visszament a géphez, már ott találta az öregembert.

— Bebújtam alá — mondta —, és láttam a csavarokat, amelyet az átkozott appsalák a puha fém alatt rejtettek el.

Ki gondolta volna! Elképzelni sem tudtam, hogy egyik fémet el lehet rejteni a másik alatt. Hogyan lehetséges ez?

— Roppant egyszerű. A belső szerkezet olvadáspontja sokkal magasabb, mint a külső burkolaté. Ezért amikor a gépezetet öntőformával veszik körül, és a folyékony fémet beöntik a formába, a belső szerkezetet nem éri károsodás. A városban sokkal magasabb szintű a fémipari technika, és számítanak a tudatlanságotokra.

— Tudatlanság! Sértegetni merészelsz?

— Félreértettél. Azt akartam mondani, hogy a városlakók azt hiszik, ezek az olcsó trükkök kifognak rajtatok. És mivel ez nem igaz, őket teszitek majd bolonddá, így már megfelel?

— Mi lesz a következő lépés?

— Eltávolítóm a két nagy csavart, és ha jól sejtem, akkor az egész külső burkolat, amelynek kettős fala a mérgező gázt tartalmazza, egyszerűen leemelhető lesz.

— Túl veszélyesnek tartom. A barátaink bizonyára más csapdákat is elhelyeztek. Ideküldök egy erős rabszolgát, hogy vegye le a csavarokat, mi pedig távolról figyeljük.

Ha a gáz megölné, nem veszítünk sokat.

— Jólesik, hogy aggódsz az egészségemért, de ezt a munkát én csinálom végig. Valóban túl egyszerűnek látszik, hogy levesszük azt a két csavart, és hozzáférünk a géphez. Ez nagyon gyanús. Az újabb csapdát viszont csak én vehetem észre, ezért nekem kell eltávolítani a csavarokat. Azt javaslom, vezesd az egész különítményt biztonságos távolságra.

Senki sem habozott egy pillanatig sem; az emberek futva távoztak a közelből. Jason egyedül maradt. A kifeszített bőrökből összetákolt kerítést mozgatta a szél, de ettől eltekintve minden nyugodt és csendes volt. Jason beleköpött a tenyerébe, majd bemászott a gödörbe. A csavarkulcs pontosan ráillett az anyára. Két kézbe fogva a kulcs nyelét, lábát nekifeszítette a gödör oldalának, és lassan maga felé húzta a kulcs hosszú nyelét.

Azután hirtelen abbahagyta. A feszítés hatására apró forgácsok estek le a csavarról, de az meg sem mozdult.

Jason érezte, hogy valami nincs rendben.

— Mikah! — kiáltotta, de többször meg kellett ismételnie még hangosabban, mire segédje vonakodva odajött. — Menjen el az olajfinomítóba, és hozzon egy kis kenőanyagot.

Jason összedörzsölte a hidegtől elgémberedett kezét.

Mikah hamarosan visszatért, Jason elvette tőle az olajat, majd intett neki, hogy menjen vissza a többiekhez.

Ezután még egyszer megnézte a csavart, és észrevette, hogy fordított menetű. Amikor az imént le akarta csavarni, még jobban rászorította.

A galaxis minden lakott bolygóján használnak csavarokat. Lehet, hogy a társadalom szerkezete, a kulturális élet, a szokások különbözőek, de a csavarok mindenütt egyformák. Akadnak kisebbek, nagyobbak, rövidebb vagy hosszabb menetűek, eltérő menetemelkedésűek, de az elvük azonos. Jobbra csavarva rászorul, balra csavarva lelazítható. De ezek az agyafúrt appsalák fordított irányú menetet készítettek.

Ezután már könnyen eltávolította a csavarokat, majd kimászott a gödörből, és futásra készen szimatolni kezdett. De nem érzett gázszagot. Intett a távolból figyelő csoportnak.

— Gyertek vissza! Ez a munka már csaknem elkészült.

Egymást lökdösve másztak a gödörbe, mindenki látni akarta, mi történt. Jason benyomott egy vésőt a külső burkolat és az alváz közé, és megmutatta nekik, hogy a kettő közötti kapcsolat megszűnt.

— Most már csak le kell az egészet emelni — mondta. — Persze csak óvatosan, ezért nem lenne jó, ha elkezdenénk húzgálni, rángatni. Elrejthettek még odabenn is egy-két csapdát. Nem tudom, mi történt volna, ha tovább húzom a csavarokat a rossz irányba. Biztosan nem ok nélkül fordították meg a menet irányát. Tudnál nekem jégtömböket szerezni, Edipon? Most tél van, ugye?

— Jégtömbök? Tél? — ismételte értetlenül Edipon.

Kicsit megzavarta a hirtelen témaváltás. Megvakarta hatalmas, kivörösödött orrát. — Hát persze hogy tél van.

És jégtömböket is lehet találni, hiszen a magasabban fekvő hegyi tavakat vastag jégpáncél borítja. De minek kell neked jég?

— Hozasd ide, és megmutatom! Minél nagyobb tömböket hozzanak az emberek. Nem fogjuk felemelni a dupla falú burkolatot; a gépet eresztjük le a gödörbe.

Mire a rabszolgák a távoli tavakból meghozták a jeget, Jason erős fakeretet helyezett a külső burok szélei alá. Ha a gépezetet leeresztik a gödörbe, a külső burkolat mozdulatlanul a helyén marad. Jason a gödörben egymásra rakatta a jégtömböket, egészen addig, hogy a gép súlya rájuk nehezedjen. Azután kihúzta alóla a tartórudakat. A jégre hatalmas súly nehezedett, ami a nyomás hatására lassan megolvadt. A gép szép lassan süllyedni kezdett, míg a dupla falú burkolat a fakereten maradt.

A hideg időjárás miatt a jég nem olvadt elég gyorsan, ezért Jason olajkályhákat hozatott, és azokkal melegítette. A jég olvadásával egyre több víz keletkezett, ezért Mikah árkot ásott, hogy elvezesse. A gép egyenletesen bújt ki a burkolat alól. Az olvadás nem fejeződött be alkonyatig, szinte egész éjszaka tartott.

Jason és Mikah kivörösödött szemmel figyelte a folyamatot. Amikor a d’zertanók hajnalban visszatértek, a gépezet a gödör alján lévő ragacsos sárban pihent.

— Trükkös fiúk ezek az appsalák, de Jason dinAlt sem mai gyerek — dünnyögte magában. — Látjátok azt a bögrét a gépezet tetején? — mutatott egy kisebb hordó méretű, vastag falú üvegedényre, amelyet zöld folyadékkal töltöttek meg. — Ez is egy csapda. Az alsó csavarok, amelyeket levettem, hosszú rúddal kapcsolódnak az üveghengerhez. Ha a csavart a másik irányba tekertem volna, a rudak szétroppantják a hengert, és kiszabadul a mérges gáz.

— Ebből a folyadékból keletkezik a gáz?

— Igen, mert most nyomás alatt van, ezért cseppfolyós.

Kiszabadulva csökken a nyomás, és légneművé válik. A dupla falú burkolatot is bizonyára ezzel töltötték meg. Az lesz a legjobb, ha egy mély gödörbe elássátok a burkolatot is, meg ezt az üvegedényt is. Remélem, több meglepetést már nem okoznak.

— Meg tudod javítani a gépet? Tudod, mi a baja? — lelkesedett Edipon.

— Egyelőre nem. Még nem is néztem át. De azt hiszem, olyan nehéz lesz megjavítani, mint krenót lopni egy vak embertől. Éppolyan primitív szerkezet, mint az olajlepárlótok. Ha csak tizedannyi energiát fordítanátok a gépek fejlesztésére, mint amennyit a titkok rejtegetésére, már repülőgépeket gyártanátok.

— Nem büntetlek meg a megjegyzésedért, mivel fontos szolgálatot tettél nekünk. De most meg fogod javítani ezt a gépet és a többit is. Új hajnal virrad ránk!

Jason ásított egyet:

— Rám most egy új éjszaka vár. Aludnom kell, mielőtt folytatom a munkát. Addig a fiaid letörölhetnék a vizet a gépről, nehogy megegye a rozsda. Azután, ha felkeltem, meglátom, mit tehetek azért, hogy ez az ócskavas elinduljon.