XII.fejezet CSILLAGHAJÓZASI TANÁCS


A Csillaghajózási Tanácsnak, akárcsak a bolygó agyközpontjának: a Gazdasági Tanácsnak is, régi időktől fogva saját épülete volt, amelyben a tudományos üléseket tartotta. Ügy vélték, hogy a különlegesen berendezett és díszített helyiségnek megfelelőképpen kell hangolnia azokat, akik a kozmosz kérdéseivel foglalkoznak, és itt összegyűlnek, s ez elősegíti a gyors átkapcsolódást a földi dolgokról a csillagok ügyeire.

Csara Nandi még soha nem volt a Tanács nagytermében. Izgatottan lépett be Evda Nal kíséretében ebbe a különös, tojás alakú terembe, amely fölé domború, parabolikus mennyezet borult, s ellipszis alakban elhelyezett üléssorok voltak benne. A termet erős, áttetsző fény öntötte el, mintha a gyűlés a Napnál fényesebb csillagon menne végbe. A falak, a mennyezet, az ülések minden vonala összefutott a hatalmas terem végén; ez látszott a természetes központnak. Itt voltak elhelyezve egy emelvényen a bemutató képernyők, a szónoki dobogó és az ülés vezetőinek, a Tanács tagjainak székei.

A falak tompán aranyozott burkolatát a bolygók domborzati térképei határolták. A jobboldalon a Naprendszer bolygóinak térképei, a baloldalon azoknak a legközelebbi csillagoknak bolygóiról készített térképek voltak láthatók, amelyeket a Tanács expedíciói már tanulmányoztak. A második sort a mennyezet kék szegélye alatt a lakott csillagrendszereknek azok a fénylő festékekkel készített térképei foglalták el, amelyeket a Nagy Gyűrű szomszédaitól kaptak.

Csara figyelmét felkeltette egy régi, meghomályosodott s szemlátomást már többször is restaurált festmény, amely az emelvény fölött függött.

A fekete-ibolyaszínű égbolt elfoglalta a hatalmas vászon egész felső részét. Idegen hold kicsiny sarlója sápadt, halotti fényt vetett egy régi csillaghajó tehetetlenül fölfelé billenő farára, amely nyersen rajzolódott ki a bíborszínű alkonyatban. A torz, kék és száraz, kemény növények sorai úgy tűntek, mintha fémből lettek volna. A mély homokban csak alig vánszorgott egy ember, aki könnyű űrhajós védőruhát viselt. Visszatekintett az összetört hajóra, és társainak a hajóból kihordott holttestére. Fejburájának szemüvegén csupán a lenyugvó Nap vörös fénye verődött vissza, de a festőnek valami csodálatos fogással sikerült kifejeznie az idegen világba érkezett és magára maradt ember kétségbeesését. Jobbról egy alacsony dombon a homokban egy alaktalan, undorító élőlény kúszott. A kép nagybetűs felirata — „Egyedül maradt” — rövidségében is rendkívül sokat mondott.

A leányt annyira megkapta a festmény szépsége, hogy nem vette rögtön észre a terem építőművészeti megoldását: az üléseknek legyező alakú, lépcsőzetes elrendezését, aminek következtében a sorok alatt elrejtett folyosókon bármely üléshez külön bejárat vezetett. Minden sor el volt szigetelve a szomszédos felső vagy alsó sortól. Csak amikor leült Evda mellé, akkor fordította figyelmét a karosszékek, pulpitusok és korlátok régies kidolgozására; ezek természetes gyöngyszürke afrikai fából készültek. Ma már senki sem pazarolt volna oly sok munkát arra, amit néhány perc alatt kiönthettek és belakkozhattak volna. Az emberek sajátos tiszteletet éreztek a múlt iránt, s talán ez volt az oka, hogy Csara szemében a fa élőbbnek és melegebbnek látszott a műanyagnál. Gyöngéden végigsimogatta a domború kartámaszt, s tovább szemlélte a termet.

Mint mindig, most is nagyon sokan gyűltek össze, bár a nagy teljesítő képességű televíziós adók szétvitték az egész bolygón mindazt, ami itt történik. Mir Om, a Tanács titkára a hagyományok szerint felolvasott néhány rövid közlést, amely a legutóbbi ülés óta történtekre vonatkozott. A teremben tartózkodó több száz ember között nem lehetett látni egyetlenegyet sem, aki önmagával foglalkozva ne figyelt volna. A Gyűrű Korszaka emberének jellemző vonása volt az élénk érdeklődés minden iránt. Csara mégsem hallotta az első közlést, mert egyre csak a termet nézte, olvasgatta kiváló tudósok mondásait a bolygók térképei alatt. Különösen megtetszett neki az a mondás, amelyet a Jupiter alatt látott, amely arra hívta fel az olvasót, hogy legyen fogékony a természet jelenségei iránt: „Figyelje meg, hogy bennünket mindenütt érthetetlen tények vesznek körül, a szemünkbe ütnek, a fülünkbe kiáltanak, de mi nem látjuk, és nem halljuk, milyen nagy felfedezések rejlenek homályos körvonalaik mögött.” Egy másik helyen a következő feliratot ol-olvasta: „Nem lehet egyszerűen felemelni az ismeretlen dolgok függönyét, csak kemény munka, kerülő utak és kitérések után kezdjük felfogni az igazi értelmet, és új, végtelen perspektívák tárulnak fel előttünk. Soha ne térjünk ki azelől, ami kezdetben haszontalannak és megmagyarázhatatlannak látszik.”

Az emelvényen mozgás támadt, s a teremben kihunyt a fény. A Tanács titkárának máskor nyugodt hangja most remegett az izgalomtól.

— Most meglátják majd azt, ami nemrég még teljesen lehetetlennek látszott: Galaxisunk oldalról készített felvételét. Több, mint százötven évezreddel, vagyis másfél galaxis-perccel ezelőtt a bolygórendszer lakói… — Csara figyelmen kívül hagyott néhány számot, amely nem mondott semmit neki. — … a Centaurus csillagképében a Nagy Magellán-felhő lakóihoz fordultak; ez az egyetlen hozzánk közeli csillag, amely nem tartozik a mi Galaxis-rendszerünkhöz, s amelyről tudjuk, hogy ott gondolkozó emberek világai élnek, amelyek képesek arra, hogy a Gyűrűn át kapcsolatba lépjenek Galaxisunkkal. Még nem tudjuk pontosan megállapítani ennek a Magellán-csillag-rendszernek a helyét, de mi is vettük adásukat: Galaxisunk fényképét, íme!

Az óriási képernyőn távoli ezüstös fénnyel egy széles, a végei felé összeszűkülő csillagtömörülés tűnt fel. A tér mélységes homálya borította a képernyő szélét. Ugyanilyen feketén ásítoztak a spirálisok közötti tisztások, amelyek a végükön ágakra bomlottak. Sápadt fény öntötte el a Világmindenség e legrégibb csillagrendszerei gömb alakú tömörüléseinek gyűrűjét. A lapos csillagmezők felhőkkel és kihűlt fekete anyag csíkjaival váltakoztak, A felvétel nehéz szögből készült, a Galaxis erősen ferdén és felülről érkezett, s emiatt a központi mag a lapos lencse közepén kissé kidomborodó égő tömegnek látszott. Nyilvánvaló, hogy ha csillagrendszerünkről teljesebb fogalmat akarunk alkotni, akkor fel kell kérnünk a távolabb fekvő galaxisokat, amelyek magasabb galaxisi körön fekszenek. De a Nagy Gyűrű létezése óta még egyetlen galaxis sem adta jelét annak, hogy rajta gondolkodó lények élnek.

A földi emberek feszülten figyelték a képernyőt. Az ember először nézhetett a saját csillagvilágára a tér mérhetetlen távlatából.

Csara úgy érezte, mintha az egész bolygó mind a hat kontinensen és valamennyi óceánon, mindenütt, ahol csak emberi élet és munka kicsiny szigetei voltak, elfojtott lélegzettel figyelné a sok millió képernyőn a saját Galaxisát.

— Befejeztük azoknak a legfrissebb anyagoknak közlését, amelyeket obszervatóriumunk a Gyűrűn vett, s amelyek még nem jutottak el a világtájékoztatóhoz — szólalt meg újra a titkár. — Most áttérünk azokra a tervekre, amelyeket széleskörűen meg kell vitatni.

Juta Gaynak azt a javaslatát, hogy létesítsünk lélegzésre alkalmas mesterséges atmoszférát a Marson olymódon, hogy a mélyen fekvő hegyi kőzetekből automata berendezésekkel könnyű gázokat válasszunk ki, figyelmet érdemlőnek találták, mert e javaslatot gondos számítások támasztják alá. Olyan levegőt nyerünk, amely elegendő a lélegzéshez és a hőszigeteléshez azon lakótelepek számára, amelyeknek nem volt melegítő berendezésük.

Sok évvel ezelőtt, amikor kőolaj-óceánokat és szilárd szénhidrogénekből álló hegyeket fedeztek fel a Venuson, automata berendezéseket bocsátottunk fel oda, hogy átlátszó műanyagból készült óriási sisakok alatt mesterséges légkört teremtsenek. Ezek megadták a lehetőséget, hogy növényeket telepítsünk a Venuson, majd gyárakat építettünk, amelyek az emberiséget kolosszális mennyiségű különböző fajtájú szerves vegyitermékekkel látják el.

A titkár félretette a fémlemezt, s barátságosan elmosolyodott. Az emelvényhez közel fekvő üléssorok végén sötétvörös ruhában megjelent Mven Masz. Komor, ünnepélyes és nyugodt volt. A gyűlés iránti tisztelete jeléül feje fölé emelte összefogott két kezét s leült.

A titkár lement az emelvényről, s átadta helyét egy fiatal, rövid, aranyszőke hajú nőnek. Zöld szeme csodálkozva tekintett körül. Mellette Grom Orm, a Tanács elnöke állt.

— Rendszerint mi közöljük az új javaslatokat. De most csaknem befejezett kutatásról fognak hallani. Maga a szerző, Iva Jan számol be a kutatásról, hogy felelősségteljesen elgondolkozzanak rajta.

A zöldszemű nő zavartságtól elfojtott hangon beszélni kezdett. Azzal az általánosan ismert ténnyel kezdte, hogy a déli kontinensek növényvilágát a levelek kékes színe jellemzi, mint a földi növények régi formáit is. Amint ezt más bolygók növényvilágának vizsgálata tanúsítja, a kék levélszín az olyan légkört jellemzi, amely átlátszóbb, mint a Földé, vagy pedig akkor jelentkezik, ha a csillag ibolyántúli sugárzása keményebb a Napénál.

— A mi Napunk vörös sugárzása stabil, de a kék és az ibolyántúli sugárzása nem az, s mintegy kétmillió esztendővel ezelőtt az ibolyaszínű sugárzás hosszan tartó, erős változáson ment át. Akkor jelentek meg a kékes színű növények, a nyílt területeken élő, fekete színű madarak, állatok, a fekete tojás a madaraknál, amelyek árnyékkal nem védett helyen raktak fészket. Már régen felmerültek olyan tervek, hogy a tengerek vizét átszivattyúzzák a szárazföldi mélyedésekbe, ezzel megbontják a kialakult egyensúlyt, s megváltoztatják a földgömbnek a tengelyéhez viszonyított helyzetét. Ez azokban az időkben történt, amikor a csillagászok még csak a nehézkedés elemi mechanikájára támaszkodhattak, s egyáltalán nem vették figyelembe a rendszer elektromágneses súlyát, amely sokkal változékonyabb, mint a gravitáció. Márpedig éppen erről az oldalról kell hozzáfognunk a kérdés megoldásához, mert ez sokkal egyszerűbb, olcsóbb és gyorsabb. Ne felejtsük el, hogy a csillaghajózás kezdetén a mesterséges nehézkedés létrehozása olyan energiafelhasználást követelt, amely gyakorlatilag lehetetlen volt. Most, hogy már felfedeztük a mezonerők felbontását, csillaghajóinkat egyszerűbb és megbízhatóbb mesterséges gravitációs készülékekkel szereljük fel. Például Ren Boz kísérlete is hasonló kerülő utat jelöl meg a Föld forgási rendszerének hathatós és gyors megváltoztatására… Iva Jan elhallgatott. Egy hat főből álló csoport — a Pluto-expedíció hősei —, akik valamennyien együtt ültek a terem közepén, köszöntötték őt, feléje nyújtva összetett tenyerüket. A fiatal nő arca egy pillanattal korábban lángolt fel, mint a képernyő, amelyen a sztereometrikus rajzok átlátszó kontúrjai voltak.

— Tudom, hogy a kérdés kiszélesíthető. Most már gondolhatunk arra is, hogy megváltoztatjuk a bolygók röppályáját, különösképpen pedig arra, hogy a Plútót közelebb hozzuk a Naphoz, s ezzel új életre keltjük ezt a valamikor lakott bolygót. Most azonban csak arra gondolok, hogy elmozdítsuk Földünket a tengelyéhez viszonyított helyzetéből, és így megjavítsuk a szárazföldi félgömb éghajlati viszonyait.

Ren Boz kísérlete arról tanúskodik, hogy lehetséges a gravitációs mező inverziója a második aspektusba, az elektromágneses mező felé, s ezt követi a vektoriális polarizáció itt, ezekben az irányokban…

A képernyőn az alakzatok megnyúltak és elfordultak. Iva Jan folytatta:

— Ebben az esetben a bolygó forgása elveszti állandóságát, s a Föld a kívánt helyzetbe fordítható, hogy mennél kedvezőbb és tartósabb megvilágítást kapjunk a napsugarak révén.

A hosszú üvegen a képernyő alatt hosszú paraméter-sorok húzódtak: e paramétereket a számológépek már előre kiszámították. Bárki, aki e jeleket megértette, meggyőződhetett róla, hogy Iva Jan terve legalábbis nem alaptalan.

Iva Jan megállította a rajzok és a jelek mozgását, s fejét lehajtva lement az emelvényről. A hallgatók egymásra néztek, s élénken összesúgtak. A Pluto-expedíció fiatal vezetője és Grom Orm alig észrevehetően intett egymásnak, majd az expedíció vezetője felment az emelvényre.

— Kétség sem fér hozzá, hogy Ren Boz kísérlete triggerreakcióra vezet, nagyszerű felfedezések követik majd egymást. Ügy gondolom, hogy ez a kísérlet a tudománynak korábban elérhetetlen távlataihoz vezet, így volt ez a quantum-elmélettel is, amely az első megközelítő lépés volt a repagulum, azaz a kölcsönös átmenet megértéséhez, amelyet azután az ellenrészecskék és ellenmezők felfedezése követett. Ezután jött a repagulá-ris számítás, amely győzött Heisenberg, a régi matematikus határozatlanság-elve fölött. Végül pedig Ren Boz megtette a következő lépést a térmező rendszerének elemzése felé, s elérkezett az ellengravitáció és az ellentér megértéséhez vagy — a repagulum törvénye szerint — a O-térhez. Mindezek az elméletek, amelyeket korábban nem ismertek el, végül is a tudomány alapjává váltak.

A Pluto-kutatók csoportjának nevében javasolom, adjuk át a kérdést a világtájékoztatásnak megvitatás végett. A bolygónak a tengelyhez viszonyított elfordítása csökkenti azt az energiameny-nyiséget, amelyet a sarkvidéki területek felmelegítésére használunk fel, még inkább eltünteti a sarkvidéki frontokat, megnöveli a szárazföldek vízmérlegét.

— Világos-e a kérdés, hogy szavazásra tehessük fel? — kérdezte Grom Orm. Válaszul rengeteg zöld fény villant fel.

— Akkor hát kezdjük! — mondta az elnök, és kezét székének pulpitusa alá dugta.

Ott három jelzőgomb volt a számológép számára: a jobboldali azt jelentette, hogy „igen”, a középső azt, hogy „nem”, a baloldali pedig azt, hogy „nem tudok véleményt nyilvánítani”. A Tanács minden tagja szintén megadta a maga jelét, amelyet mások nem vehettek észre. Megnyomta a megfelelő gombot Evda Nal és Csara is. Egy külön gép megszámolta a hallgatók szavazatait, hogy ellenőrizhessék a Tanács határozatának helyességét.

Néhány perc múlva nagy jelek gyúltak fel a bemutató képernyőkön: elfogadták, hogy a kérdést megvitatás végett a bolygó elé terjesztik.

Az emelvényre most maga Grom Orm lépett fel.

— Olyan okokból, melyeket engedelmükkel az ügy befe-jeztéig nem hozok nyilvánosságra, most meg kell vizsgálnunk Mven Másznak, a Tanács külső állomásai volt vezetőjének eljárását, majd határoznunk kell a 38. csillagexpedíció kérdésében. Megbízik-e a Tanács okaim alaposságában?

A felvillanó zöld fények egyhangú választ adtak a kérdésre.

— Mindenki előtt ismeretes részleteiben is, hogy mi történt? Ismét felgyúltak a zöld fények.

— Ez meggyorsítja az ügy tárgyalását. Kérem Mven Maszt, a külső állomások volt vezetőjét, fejtse ki az oly végzetes következményekre vezető eljárásának okait; Ren Boz, a fizikus még nem gyógyult fel, ezért nem idéztük meg tanúnak. Őt felelősség nem terheli.

Grom Orm észrevette, hogy Evda Nal székénél vörös fény gyulladt fel.

— Felhívom a Tanács figyelmét, hogy Evda Nal szeretne hozzáfűzni valamit a Ren Bozzal kapcsolatos közléshez.

— Kérem, hogy helyette én beszélhessek.

— Milyen alapon?

— Szeretem őt!

— Majd Mven Masz után beszélhet.

Evda Nal kioltotta a vörös fényt és leült.

Az emelvényen megjelent Mven Masz. Az afrikai nyugodtan, önmagát nem kímélve elmondotta, milyen eredményeket vártak a kísérlettől, elmondotta azt is, hogy valóban megjelent egy látomás, amelynek azonban ő maga sem hisz. A kísérlet végrehajtását nagyon ostoba módon elsiették, ennek oka a titkolózás és jogosulatlanság volt, s arra vezetett, hogy nem gondoltak külön feljegyző műszerekre, hanem a szokásos emlékezőgépekre számítottak, amelyeknek felvevő berendezései azonban már az első pillanatban elpusztultak. Hiba volt az is, hogy a kísérletet az űrállomáson hajtották végre. Az 57. műholdhoz egy régi planetáris gépet kellett volna hozzáerősíteniük, s erre kellett volna felszerelniük a vektor-orientáló műszereket. Mindebben ő, Mven Masz a hibás. Ren Boz a berendezéssel foglalkozott, de a kísérletnek a világűrben való végrehajtása teljesen a külső állomások vezetőjének hatáskörébe tartozott.

Csara összeszorította kezét; Mven Masz vádoló érveit nagyon súlyosnak találta.

— Az elpusztult űrállomás megfigyelői tudtak arról, hogy katasztrófa történhet? — kérdezte Grom Orm.

— Igen, megkapták a figyelmeztetést, de örömmel vállalták a kockázatot.

— Nem csodálkozom, hogy vállalták, ezer meg ezer fiatalember vesz részt bolygónkon évente sorra kerülő veszélyes kísérletekben. Megtörténik, hogy életüket vesztik…S az újak nem kisebb bátorsággal vállalják az újabb feladatot — mondta komoran Grom Orm —, hogy megküzdjenek az ismeretlennel. De ön figyelmeztette az ifjakat, s ezzel feltételezte, hogy ez a kimenetel lehetséges lesz. S mégis végrehajtották a kockázatos vállalkozást….

Mven Masz némán lehajtotta fejét.

Csara, aki le nem vette róla a tekintetét, nehéz sóhajt fojtott el, mert vállán érezte Evda Nal kezét.

— Fejtse ki azokat az okokat, amelyek erre késztették — mondta egy kis szünet után a Tanács elnöke.

Az afrikai ismét beszélni kezdett, de most már szenvedélyes izgalom fűtötte szavait. Elmondotta, hogy már ifjúkorától kezdve szinte hallotta a kegyelmet nem ismerő idő által legyőzött milliók sírjaiból a szemrehányó könyörgést, s mily kibír-hatatlanul nehéz volt neki, hogy ne tegye meg az első lépést az emberiség és sok más szomszédos világ történetében a tér és az idő legyőzése felé, hogy ne tűzze ki az első mérföldjelzőt ezen a nagyszerű úton, amelyen aztán száz- meg százezer hatalmas elme tört volna előre. Ügy érezte, nincs joga elhalasztani — talán egy évszázadra is — ezt a kísérletet, csupán azért, hogy ne veszélyeztesse néhány ember életét, és ne kockáztassa meg a saját felelősségre vonását.

Amíg Mven Masz beszélt, Csara szíve erősebben dobogott, büszke volt választottjára. Az afrikai bűne már nem látszott annyira súlyosnak.

Mven Masz visszatért helyére, hogy megvárja a határozatot ott, mindnyájuk szeme előtt.

Evda Nal átadta Ren Boz hangszalagra vett beszédét. A fizikus gyenge, elfúló hangja az erősítőkön át betöltötte az egész termet. A fizikus kiállt Mven Masz mellett. Minthogy a külső állomások vezetője nem ismerte a kérdés egész bonyolultságát, nem tehetett mást, mint hogy megbízott benne, Ren Bozban, ő pedig meggyőzte az afrikait arról, hogy a siker biztos. De a fizikus önmagát sem tekintette bűnösnek. „Évente végrehajtunk ennél kevésbé fontos kísérleteket, s ezek néha tragikusan végződnek — hangoztatta. — A tudomány — az emberiség boldogságáért vívott harc — ugyanúgy megköveteli áldozatait, mint minden más harc. A gyáváknak, akik túlságosan kímélik magukat, nem lehet részük az élet teljességében és örömében, a tudósok pedig nem tehetnek nagy lépést előre…”

Ren Boz azzal fejezte be, hogy röviden elemezte a kísérletet és saját hibáit, de kifejezte erős hitét az eljövendő sikerben. A hangszalagra vett beszéd befejeződött.

— Ren Boz nem mondott semmit a kísérlet alatt végzett megfigyeléseiről — emelte fel fejét Grom Orm, s szavait Evda Nalhoz intézte. — Maga fel akart szólalni helyette.

— Előre láttam ezt a kérdést, s ezért kértem szót — válaszolta Evda. — Ren Boz elvesztette eszméletét néhány másodperccel azután, hogy az F-állomást bekapcsolták, s többé nem látott semmit. Amikor már közel volt hozzá, hogy elveszti öntudatát, csak a műszerek jelzéseit vette észre és jegyezte meg; ezek arról tanúskodtak, hogy a O-tér megjelent. Itt van a feljegyzése, amit emlékezetből írt fel.

A képernyőn néhány számjegy jelent meg, amelyet igen sokan azonnal feljegyeztek maguknak.

— Engedje meg, hogy hozzáfűzzem még a Bánat és Öröm Akadémiája nevében a következőt — szólalt meg újra Evda. — A közvéleménykutatásra vonatkozó adatok összeszámlálása a katasztrófa után a következő eredményt adja…

A képernyőn nyolcjegyű számsorok vonultak végig, aztán megoszlottak az elitélés, a felmentés, a tudományos eljárás iránti kétség, az elsietéssel való vád oszlopai szerint. A végső eredmény azonban kétségkívül Mven Masz és Ren Boz mellett szólt, s a jelenlevők arca felderült.

Egy vörös jelzés villant fel a terem túlsó oldalán, és Grom Orm megadta a szót Poor Hissnek, 337. csillagexpedíció csillagászának. Az asztronómus hangosan és szenvedélyesen beszélt, hosszú karjával ügyetlen mozdulatokat tett, ádámcsutkája beszéd közben állandóan kidagadt.

— Mi, az asztronómusok egy csoportja, elítéljük Mven Maszt. Eljárása — a kísérletek végrehajtása a Tanács engedélye nélkül — azt a gyanút kelti bennünk, hogy Mven Masz nem járt el oly önzetlenül, ahogyan ezt itt a felszólalók feltüntetni igyekeztek!

Csara lelkében fellángolt a felháborodás, s csupán azért maradt a helyén, mert engedelmeskedett Evda Nal hideg tekintetének.

Poor Hiss befejezte szavait.

— Vádjai súlyosak, de nincsenek megalapozva — vetette ellen az elnök engedélyével Mven Masz —, magyarázza meg pontosabban, mit ért önzésen.

— Ha a kísérlet teljesen sikerül, örök dicsőség jutott volna osztályrészéül, ez az ön eljárásának önző sugalmazója. A gyávaság pedig abban mutatkozott meg, hogy ön félt, nem engedélyezik a kísérlet végrehajtását, ezért is járt el sietve és titokban.

Mven Masz szélesen elmosolyodott, gyermekesen széttárta karját, és szótlanul leült, Poor Hiss egész alakja kárörvendő diadalt árult el.

Evda Nal ismét szót kért.

— Poor Hiss véleménye elhamarkodott, s nagyon is rosszindulatú egy ilyen súlyos kérdés eldöntéséhez. Az eljárás titkos indítóokaira vonatkozó nézetei a Sötét Századokba visznek bennünket vissza. Csak a távoli múlt emberei beszélhettek így arról a bizonyos örök dicsőségről. Minthogy nem találták meg életük örömét és teljességét, nem érezték magukat az egész alkotó emberiség részének, rettegtek az elkerülhetetlen haláltól, s a legkisebb reménységbe is belekapaszkodtak, hogy megörökíthessék nevüket. Poor Hiss, a tudós asztronómus nem érti meg, hogy az emberiség emlékezetében csupán azok élnek, akiknek gondolatai, akarata és vívmányai tovább hatnak, s mihelyt hatásuk megszűnik, feledésbe merülnek, eltűnnek. Gyakorta ismét feltámadnak a feledés homályából, mint sok nagyon régi tudós vagy művész, ha alkotásuk ismét szükségessé válik, s hatásuk felújul a társadalomban… különösen a mai sok milliárd főre rúgó társadalomban! Már régen nem találkoztam a halhatatlanság és a dicsőség ennyire primitív felfogásával, és nagyon csodálkozom azon, hogy ezt most egy űrhajósnál tapasztalom.

Evda Nal egész magasságában kiegyenesedett, és Poor Hiss felé fordult, aki teljesen összezsugorodva ült a rengeteg vörös fénytől megvilágított székben.

— Ámde hagyjuk ezt az ostoba fecsegést — folytatta Evda —, és nézzük meg úgy Mven Masz és Ren Boz eljárását, hogy a legfőbb kritériumnak az emberiség boldogságát tekintjük. Régen az embereknek nem volt meg az a képességük, hogy felmérjék saját cselekedeteik igazi értékét, és ezt szembeállítsák e cselekedet káros következményeivel, amely elkerülhetetlenül minden tevékenységgel, minden intézkedéssel együttjárhat. Mi már régen mentesítettük magunkat ettől, s ma már a cselekedeteknek csak a valóságos értékéről beszélhetünk.

— Most is, akárcsak régen, az új utakat egyes emberek keresik, mert csupán az agy különleges ráhangoltsága — nagyon tartós előkészítés után — teszi lehetővé, hogy felismerjük az új irányt, amely az ellentmondásos tények mögé rejtőzik. Ma azonban az új út még csak alig alakul ki, máris tíz- meg tízezer ember fog hozzá ennek kidolgozásához, az új felfedezések lavinája végtelen áradatban ömlik, s úgy növekszik, akár egy hógörgeteg. Ren Boz és Mven Masz a legkevésbé kitaposott úton indult el. Nincs elegendő tudásom, de még számomra is nyilvánvaló, hogy a kísérlet korai volt. Ebben van mindkettőjük bűne, ezért felelősek mindketten a négy emberi életért és az okozott óriási anyagi kárért. A Föld törvényei szerint bűncselekménnyel állunk szemben, de ezt nem önző egyéni célokból követték el, ennélfogva nem jár érte a legsúlyosabb felelősségre vonás.

Evda Nal lassú léptekkel ment vissza helyére. Grom Orm kérdésére nem jelentkezett több felszólaló. A Tanács tagjai kérték az elnököt, mondja el véleményét, és tegyen javaslatot. Grom Orm inas, vékony alakja előrchajolt a szónoki emelvényen, éles tekintete valósággal belefúródott a terem mélyébe.

— Egyszerűek a körülmények a végleges véleményalkotáshoz. Ren Boz felelőssége nem jön számításba. Ugyan melyik tudós ne élne a rendelkezésérc bocsátott lehetőséggel, különösen pedig akkor, ha meg van győződve a sikerről. A kísérlet pusztító hatású balsikere tanulságul szolgál. De nem lehet vitás a kísérlet hasznossága sem. Ez részben megtéríti az anyagi kárt, mert a kísérlet elősegíti rengeteg olyan kérdés megoldását, amellyel a Tudáshatárok Akadémiája még csak most kezdett foglalkozni.

Mi megoldjuk a termelőerők nagyarányú kihasználásának problémáit, s elvetjük a régi gazdaság kicsinyes, alkalmazkodó irányzatait. Ámde az emberek még ma sem értik meg mindenkor, hogy mikor érkezett el a siker pillanata, mert megfeledkeznek a fejlődés törvényeinek változhatatlanságáról. Ügy érzik, hogy az építésnek a végtelenségig kell emelkednie. A vezető bölcsessége éppen abban rejlik, hogy kellő időben felméri az adott pillanat számára a legmagasabb fokot, megáll s vár, vagy megváltoztatja az utat. Mven Masz a maga felelős helyén nem bizonyult ilyen vezetőnek. A Tanács választása téves volt, és ebben a tekintetben éppen úgy felelősséggel tartozik, mint választottja. Elsősorban hibás vagyok én magam, mert támogattam a Tanács két tagjának azt a kezdeményezését, hogy Mven Maszt hívjuk meg ebbe az állásba.

Javasolom a Tanácsnak, mentse fel Mven Maszt az alól a vád alól, hogy eljárását egyéni indokok magyarázzák, de tiltsuk el attól, hogy állást tölthessen be a bolygó felelős szervezeteiben. Ami pedig személyemet illeti, engem el kell távolítani a Tanács elnökének tisztségéből és elküldeni megfontolatlan választásom következményei megszüntetésének helyére, az űrállomás építkezésére.

Grom Orm körülnézett a teremben, sok arcon őszinte szomorúságot látott. De a Gyűrű Korszakának emberei nem igyekeztek senki akaratát megváltoztatni, tiszteletben tartották egymás elhatározását, és bíztak azok helyességében.

Mir Om tanácskozott a Tanács tagjaival, s a számológép kimutatta a szavazás eredményét. Grom Orm bejelentését ellenvetés nélkül elfogadták, csupán azt a feltételt kötötték ki, hogy a gyűlést azért ő vezesse le, és csak aztán hagyja el a helyét.

Grom Orm meghajolt, de egyetlen vonás sem változott akarat kovácsolta, kemény arcán.

— Most meg kell világítanom, miért kértem, hogy a csillagexpedíció megvitatását halasszuk el — folytatta nyugodtan az elnök. — Az előbbi ügy kedvező kimenetele nyilvánvaló volt, s úgy vélem, hogy a Becsület- és Jogellenőrző egyetért majd velünk. Most azonban már megkérhetem Mven Maszt, foglalja el helyét a Tanácsban, meg kell vitatnunk a csillagexpedíció fontos kérdését. Mven Masz ismereteire szükség van, hogy helyesen dönthessünk, annál is inkább, mert Erg Noor, a Tanács tagja nem vehet részt a mai vitában.

Mven Masz elfoglalta helyét a Tanácsban. A helyeslés zöld fényei öntötték el a termet, amerre Mven Masz elhaladt.

Nesztelenül becsukódtak a bolygók térképei, átadták helyüket a komor fekete tábláknak, amelyeken a csillagok sokszínű fényét egyetlen kék vonal kötötte össze, az évszázadra előre tervezett expedíciók vonala. A Tanács elnöke egyszerre egészen megváltozott. Eltűnt hideg szenvedélytelensége, szürkés arcát meleg pír öntötte el, acélos tekintete megsötétedett. Grom Orm elfoglalta helyét az emelvényen.

— Minden csillagexpedíció hosszú időn át dédelgetett álom, új reménység, amelyet éveken át ápolgatunk, új fok hatalmas fölfelé haladásunk lépcsőjén. Másfelől viszont egy-egy expedíció milliók munkája, amely nem mehet úgy végbe, hogy ne legyen eredménye, ne legyen nagy tudományos vagy gazdasági hatása, mert különben haladásunk megtorpan, s megállunk a természet további meghódításában. Ezért vitatunk meg, gondolunk át, számítunk ki mindent oly gondosan, mielőtt egy új hajó felröppen a csillagközi végtelenbe.



Kötelességünk volt, hogy a 37. csillagexpedíciót átadjuk a Nagy Gyűrűnek. Annál gondosabban vitattuk meg a 38. expedíció tervét. De a legutóbbi esztendőben több olyan esemény történt, amely megváltoztatta a helyzetet, s ez arra kötelez bennünket, hogy felülvizsgáljuk a korábbi Tanácsüléseken és a bolygó vitáin jóváhagyott utat s az expedíció feladatát. Az öntvények nagy nyomás alatt, abszolút nulla hőfokon történő megmunkálásának új módszerei megjavították a csillaghajók testének szilárdságát. Az anamezonmotorok tökéletesebbé, gazdaságosabbá váltak, s ez lehetővé teszi, hogy egyedül álló hajó nagy távolságba repülhessen. A 38. expedíció számára tervezett Aella és Tintagel csillaghajók már elavultak a Hattyúhoz képest, amelynek építése éppen most fejeződött be; a Hattyú kerek testű, függőleges típusú csillaghajó, amelynek négy merevítő bordája van. Ezzel képessé válunk nagyobb távolságú repülésekre..

Erg Noor, aki a Tantrán visszatért a 37. expedícióból, közölte, hogy felfedezték a T-osztályba tartozó fekete Vascsillagot, s ennek bolygóján egy ismeretlen konstrukciójú csillaghajóra bukkantak. Megkísérelték, hogy behatoljanak a hajó belsejébe, de ez csaknem arra vezetett, hogy mindnyájan életüket vesztik, annyi azonban sikerült, hogy elhozták a hajótest fémjének egy darabját. Ez nálunk ismeretlen anyag, bár hasonlít az ezüst 14. izotópjához, amelyet a 0,8 osztályba tartozó, rendkívül forró csillag bolygóin fedeztek fel; a csillag maga már nagyon régóta ismeretes Kormány Z név alatt.

A csillaghajó alakjával — kettős bordájú korong, durva spirális felülettel — a Tudáshatárok Akadémiája foglalkozott.

Junij Ant felülvizsgálta a Gyűrű információs emlékeztető feljegyzéseit négyszáz esztendőre visszamenőleg, attól a pillanattól kezdve, hogy bekapcsolódtunk a Gyűrűbe. A csillaghajók konstrukciójának ez a típusa a mi tudományos irányzatunk és színvonalunk mellett nem valósítható meg. Ezt a típust nem ismerik a Galaxis ama világaiban sem, amelyekkel mi kicseréljük adatainkat.

Az ilyen kolosszális méretű korong-csillaghajó kétségkívül valami elképzelhetetlenül távoli bolygóról érkezett vendég, sőt az is meglehet, hogy évmilliókon át vándorolt, és a Vascsillag bolygójára a Galaxis szegélyén, a mi üres területünkön ereszkedett le.

Nem szorul magyarázatra, mennyire fontos, hogy ezt a hajót a T-csillagra küldött különexpedíció útján tanulmányozzuk.

Grom Orm bekapcsolta a hemiszferikus képernyőt, s a terem eltűnt. A nézők előtt lassan vonultak el az emlékezőgépek, feljegyzései.

— Ezt a közlést nemrég vettük a CR 519 bolygónak — rövidség kedvéért mellőzöm a részletes koordinátákat —, az Ahernar csillagrendszerébe indult expedíciójáról.

Különösnek látszott a csillagok elhelyezkedése, és még a legtapasztaltabb tekintet sem ismerhetné fel bennük, hogy ezek már régen tanulmányozott égitestek. Homályosan fénylő gázfoltok, sötét felhők, végül nagy kihűlt bolygók, amelyek egy rendkívül erős fényű csillag fényét verik vissza.

Az Ahernar átmérője alig három és félszerese a Napénak, mégis akkora a fényereje, mint kétszáznyolcvan Napnak, s leírhatatlanul ragyogó kék csillag ez, amely a V 5 színképosztályba tartozik. Az űrhajó, amely a feljegyzést készítette, oldalt vette útját. Valószínű, hogy több évtizedes utat tett meg. A képernyőn egy másik csillag tűnt fel, az S-osztályba tartozó zöld csillag. Mindjobban növekedett, a fénye egyre erősödött, miközben az idegen világ csillaghajója közeledett hozzá. Mven Masz arra gondolt, hogy a csodálatos zöld visszfény sokkal szebb volna az atmoszférán át. Mintha csak válaszolni akartak volna e gondolatára, a képernyőn megjelent egy új bolygó felülete. A felvételek megszakításokkal történtek, a képernyő nem mutatta a bolygóhoz való közeledést. A nézők előtt váratlanul megjelent egy táj, magas hegyek rajzolódtak ki rajta, amelyek a zöld szín minden elképzelhető árnyalatába burkolóztak. Mély szakadékok és meredek lejtők feketészöld árnyékai, kékeszöld és ibolyászöld színben ragyogó sziklák és völgyek, akvamarin hó a hegycsúcsokon és a fennsíkokon a forró égitest által kiégetett sárgászöld területek. Malachitszínű patakok rohantak a láthatatlan tavak és tengerek felé, amelyek hegygerincek mögött bújtak meg.

Messzebb a kerek dombokkal fedett síkság egészen a tenger széléig nyúlt, messziről olyannak látszott, mintha zöld vasból készült ragyogó lemez lenne. Kék fák sűrű lombozata hullámzott, ismeretlen bokrok és füvek foltjaitól tarkított tisztások bíborvörös sávoknak látszottak. Az ametisztszínű égbolt magasából hatalmas patakként aranyos zöld sugarak áradtak. A Föld emberei dermedten figyeltek. Mven Masz hatalmas emlékezetében kutatott, hogy pontosan megállapíthassa a zöld csillag helyzetét.

„Az Ahernar — az Eridanus alfája, magasan a déli égbolton áll, a Tucana mellett. Távolsága huszonegy parszek…A csillaghajó visszatérése ugyanazzal a személyzettel lehetetlen” — suhantak végig agyán a merész gondolatok.

A képernyő kialudt, s egyszerre nagyon különösnek látszott a zárt terem, amelyet külön az elmélkedés s a Föld lakóinak tanácskozása céljára építettek.

— E zöld csillag spektrális vonalaiban — hangzott fel újra az elnök szava — igen sok a cirkónium, s mérete alig nagyobb Napunk méreteinél — Grom Orm gyorsan felsorolta a cirkónium csillag koordinátáit.

— Rendszerében — folytatta — két ikerbolygó van, ezek egymással szemben, a csillagtól akkora távolságra forognak, amely megfelel annak az energiának, amelyet a Föld a Naptól kap. Az atmoszféra vastagsága, összetétele, a vízmennyiség azonos a földi feltételekkel. Ezek azok az előzetes adatok, amelyeket a CR 519 bolygó expedíciója szerzett. Ugyanezek a közlemények arról is szólnak, hogy az ikerbolygókon nincs magasabb rendű élet. A magasabb rendű gondolkozó élet úgy átalakítja a természetet, hogy még a magasban suhanó csillaghajó felületes megfigyelője is észreveheti. Fel kell tételeznünk, hogy ez az élet vagy nem alakulhatott ki, vagy még nem fejlődött ki. Ez szokatlanul ritka szerencse. Ha ott magasabb rendű élet volna, a zöld csillag világa zárva lenne számunkra. A Gyűrű Korszakának már a hetvenkettedik esztendejében, több, mint három évszázaddal ezelőtt bolygónk megvitatta azt a kérdést, hogy benépesítsük-e azokat a bolygókat, amelyeken magasabb rendű gondolkozó élet alakult ki, még ha nem is érte el a mi civilizációnk színvonalát. Akkor úgy döntöttek, hogy mindenféle behatolás az efféle bolygókra, az alapos megértés hiánya miatt, elkerülhetetlenül erőszakhoz vezetne.

Most már tudjuk, mily végtelenül változatosak a mi Galaxisunk világai. A csillagok kék, zöld, sárga, fehér, vörös és na-rancsszínűek. Valamennyi hidrogén-héliumos, de burkolatuk és magvuk szerint különböző összetételűek, s szén, cián, titán, cirkónium tartalmúaknak nevezik őket, különböző a sugárzásuk jellege, a hőmérsékletük, és különböző az atmoszférájuk is. A bolygók térfogata, sűrűsége, atmoszférája, hidroszférája összetétele és vastagsága különböző, és más-más a csillagokhoz való távolságuk, valamint forgásuk feltétele is. De tudunk mást is: a mi bolygónk hetven százalékát víz fedi, közel van a Naphoz, amely óriási energiát sugároz reá. Mindezért bolygónk egy burjánzó élet ritkaságszámba menő alapját adja, tele az élethez szükséges anyagokkal és szakadatlan változások sokféleségével.

Ezért fejlődött ki nálunk gyorsabban az élet, mint más világokban, ahol elfojtotta a víz és az energia hiánya, vagy a szárazföld kis területe. Gyorsabban fejlődött ki nálunk az élet, mint azokon a bolygókon is, amelyek vízben gazdagok. Láttuk a fejlődést a Gyűrű adásaiban, a vízzel erősen elöntött bolygókon, hogy mily kétségbeesetten kapaszkodik fölfelé az élet az örök vízből előmeredő növények szárán.

A mi vízben gazdag bolygónkon szintén viszonylag kevés a szárazföld arra, hogy összegyűjthessük a Nap energiáját, akár tápnövények, akár faanyag, vagy akár csak egyszerűen bőelektromos berendezések útján.

A Föld történetének legrégibb időszakaiban az élet lassabban fejlődött a paleozoikus korszak mály szárazföldjeinek mocsaraiban, mint a kainozoikus korszak magas szárazföldjein, ahol nemcsak a táplálékért, hanem a vízért is folyt a harc.

Tudjuk, hogy az élet felvirágoztatásához szükség van a víz és a szárazföld bizonyos elosztási arányára, s tudjuk azt is, hogy bolygónk közel van ehhez a legkedvezőbb arányszámhoz. A világűrben nem sok az ily bolygók száma, s mindegyikük felbecsülhetetlen érték a mi emberiségünk szempontjából, mert úi lehetőséget ad a benépesítéshez és a további tökéletesedéshez.

Az emberiség már régóta nem fél a korlátlan túlnépesedéstől, amely valamikor annyira rémítette távoli őseinket, de tántoríthatatlanul törekszünk a világűrbe, mindjobban növeljük a benépesített területeket, hiszen ebben szintén a haladás, a fejlődés elkerülhetetlen törvénye érvényesül. A bolygók egy részének természeti feltételei igen erősen különböznek a Föld feltételeitől, ezeknek birtokba vétele oly nehéz volt, hogy már régóta kialakultak azok a tervek, amelyek szerint a világűrt külön erre a célra épített gigantikus, a szputnyikokhoz hasonló, de náluk sokszorosan nagyobb építményeken lakó emberekkel népesítik be. Önök jól tudják, hogy egy ilyen szigetet építettek is a Gyűrű Korszakának küszöbén, a Nadirt, amely a Földtől 18 millió kilométer távolságra van. Még ma is él ott egy kis kolónia… De ezeknek a szűk, erősen korlátozott befogadó képességű létesítményeknek alkalmatlansága az emberi élet fejlődésére annyira nyilvánvaló, hogy csodálkozni tudunk őseinken, bár elismerjük építészeti elgondolásuk merészségét.

A zöld cirkónium csillag ikerbolygói nagyon hasonlítanak a mi bolygónkra. Nem alkalmasak, vagy csak nehezen lennének alkalmasak a CR 519 bolygó gyenge fizikumú lakói számára, akik felfedezték a cirkónium csillagot, s ezért sietve értesítettek bennünket az ikerbolygók adatairól, mint ahogyan mi is tájékoztatjuk őket felfedezéseinkről.

A zöld csillag olyan távolságra van tőlünk, hogy ezt a távolságot még egyetlen csillaghajónk sem győzte le. Ha elérjük e csillag bolygóit, messzire előrejutunk a világűrben. Mégpedig nem egy mesterséges létesítmény kicsiny világában, hanem olyan nagy bolygók erős bázisán, amelyek elég tágasak ahhoz, hogy kényelmes, jó életet s hatalmas technikát szervezhessünk meg rajta.

Ez az oka annak, hogy ily részletesen vettem igénybe figyelmüket; a zöld csillag bolygóit én rendkívül fontosnak látom a kutatások szempontjából. A hetven fényév távolság most legyőzhető a Hattyú-típusú csillaghajó számára, s meglehet, hogy a 38. csillagexpedíciót az Ahernarra kell majd küldenünk!

Grom Orm befejezte beszédét, visszament helyére, de előbb elfordított egy kis fogantyút az emelvény kapcsolótábláján.

A Tanács elnöke helyén a nézők most egy kis képernyőt láttak, amelyen megjelent Dar Veter izmos alakjának mellképe; Dar Vetert sokan ismerték. A külső állomás volt vezetője mosolygott, amikor a zöld fények hangtalan köszöntését látta.

— Dar Veter jelenleg az arizonai radioaktív sivatagban van, ahonnan több rakétát küldenek fel 57000 kilométer magasságba egy űrállomás megépítéséhez — magyarázta Grom Orm. — Dar Veter mint a Tanács tagja szeretné elmondani véleményét.

— Javaslom, valósítsuk meg a legegyszerűbb megoldást — hallatszott Dar Veter vidám hangja, amely a hordozható adókészüléktől fémes csengést kapott. — Ne egy, hanem három expedíciót indítsunk útnak!

A Tanács tagjai és a hallgatók szinte sóbálvánnyá meredtek meglepetésükben. Dar Veter nem volt szónok, s nem használta ki a hatásos szünet lehetőségét.

— Az az eredeti terv, hogy a 38. expedíció mindkét csillaghajóját a JE 7723 hármas csillagjára küldjük…

Ebben a pillanatban Mven Masz maga elé képzelte azt a hármas csillagot, amelyet régen az Eridanus omikron 2-jének neveztek. Ez a csillagrendszer alig öt parszek távolságra van a Naptól, sárga, kék és vörös csillagból áll, két élettelen bolygólya van, de most nem a bolygók kutatása érdekes. A kék csillag ebben a rendszerben egészen törpe, méreteiben, mint egy nagy bolygó s tömegében a Nap felét teszi ki,

E csillag anyagának átlagfajsúlya 2500-szor haladja meg a legnehezebb földi fém: az irídium sűrűségét. Ezen a csillagon a nehézségi erő, az elektromágneses mezők, a nehéz kémiai elemek kialakulásának folyamatai rendkívül érdekesek, és igen fontosak a lehető legkisebb távolságból történő közvetlen kutatás szempontjából. Annál is inkább, mert a Siriusra a múltban kiküldött 10. csillagexpedíció, amely elpusztult, még figyelmeztetést küldött a veszélyről. A Nap közeli szomszédja: a Sirius, ez a kettős csillag, szintén rendelkezik egy törpével, amelynek alacsonyabb a hőmérséklete, és nagyobb a mérete, mint az Eridanus omikron 2-je csillagkép C csillagáé, amelynek sűrűsége 25000-szerese a víz sűrűségének. E közeli csillag elérése lehetetlennek bizonyult, mert óriási kereszteződő meteoráramlatok fogták körül, amelyek úgy szétszóródtak, hogy nem volt semmiféle lehetőség, hogy megállapítsuk a pusztító töredékek elterjedését. Akkor, vagyis háromszáztizenöt évvel ezelőtt gondoltak arra, hogy expedíciót küldenek az Eridanus omikron 2-jére.

— … ez most, Mven Masz és Ren Boz kísérlete után olyan nagy fontosságúvá vált, hogy semmiképp sem mondhatunk le róla — mondta eközben Dar Veter.

De a 37. expedíció által talált idegen csillaghajó tanulmányozása után olyan ismeretekhez juthatunk, amelyek messze túlszárnyalják az első kutatásaink alkalmával tett felfedezéseket.

Nem törődve a korábbi biztonsági szabályokkal, megkockáztathatjuk, hogy szétválasztjuk a csillaghajókat. Küldjük az Aellát az Eridanus omikronra, a Tintagelt pedig a T-csillagra. Mind a két csillaghajó elsőosztályú, akár a Tantra, amely egymaga is hallatlan nehézségekkel birkózott meg.

— Romantika! — mondta hangosan és megvetőleg Poor Hiss, de rögtön vissza is húzódott, amint észrevette, hogy a hallgatók nem veszik szívesen kijelentését.

— Igen, igazi romantika.! — kiáltott fel örvendezve Dar Veter. — A romantika a természet fényűzése, de nem élhetünk meg nélküle egy jól felépített társadalomban! Minden emberben van elég fizikai és lelkierő, és ez gyorsabban teremti meg az új, a gyakori változások iránti vágyat. Másként szemléljük az élet jelenségeit: igyekszünk többet meglátni, mint a mindennapi élet egyhangú ritmusát, nagy próbatételeket és élményeket várunk az élettől.

Ott látom a teremben Evda Nalt — folytatta Dar Veter. — Igazolhatja önök előtt, hogy a romantika nem csupán pszichológia, hanem fiziológia is! Folytatom: küldjük az új csillaghajót, a Hattyút az Ahernarra, a zöld csillagra, mert bolygónk csak százhetven év múlva tudja majd meg az eredményt.

Grom Ormnak tökéletesen igaza van, utódainkkal szemben kötelességünk, hogy felkutassuk a hasonló bolygókat, és támaszpontokat létesítsünk a világűrben való közlekedésre.

— Anamezon készletünk csupán két csillaghajó számára van — vetette ellen Mir Om, a Tanács titkára. — Tíz év szükséges ahhoz, hogy gazdasági életünk megzavarása nélkül előkészítsük még egy csillaghajó útját. Felhívom a figyelmet arra, hogy most igen nagy termelőerőt vesz igénybe az űrállomás helyreállítása.

— Ezzel is számoltam — válaszolta Dar Veter —, s javaslom, ha a Gazdasági Tanács lehetségesnek találja, forduljunk a bolygó lakosságához. Egy évvel mindenki halassza el utazásait, kapcsolják ki az óceánok mélyén elhelyezett akváriumok televíziós készülékeit, szakítsák félbe drágakövek és ritka növények beszerzését a Venusról és a Marsról, állítsák le a ruha- és dísztárgy-gyárakat. A Gazdasági Tanács jobban tudja, mit kell ideiglenesen megszüntetni, hogy az így megtakarított energiát a szükséges anamezon előállítására fordítsuk. Vajon közülünk ki ne csökkentené szívesen szükségleteit egyetlen esztendőre, hogy nagy ajándékot adhassunk gyermekeinknek: két új bolygót, amelyet a mi földi szemünk saámára oly kellemes zöld nap sugarai árasztanak el éltető erővel!

Dar Veter karját kitárva fordult az egész Földhöz, mert nagyon jól tudta, hogy több milliárd szempár figyeli őt a tele-viziók képernyőjén; aztán bólintott és eltűnt, csak üres, kékes pislákoló fény maradt utána. Ott, az arizonai sivatagban szabályos időközökben tompa dörej rázta meg a Földet, s ez arról tanúskodott, hogy a soron következő rakéta terhével együtt felröppent a kék égboltozat határain túl. Itt, akik a Tanács termében ültek, valamennyien felálltak, felemelték bal karjukat, ami azt jelentette, hogy őszintén és teljesen egyetértenek a szónokkal.

A Tanács elnöke Evda Nalhoz fordult.

— A Bánat és Öröm Akadémiájának képviselője mint vendég nem óhajtja-e kifejteni véleményét az emberi boldogságról? Evda ismét felment az emelvényre.

— Az emberi lélek olyan felépítésű, hogy nem képes tartós felindulásra, sem a felindulás többszöri megismétlésére, így védekezik az idegrendszer a gyors elhasználódás ellen. Távoli őseink csaknem elpusztították az emberiséget, mert nem számoltak azzal, hogy az embernek fiziológiai felépítésénél fogva gyakori pihenésre van szüksége. Mi viszont, akiket ez megijesztett, korábban túlságosan óvtuk a lelket, mert nem értettük meg, hogy az élményekből való kikapcsolódás és a pihenés legfőbb eszköze a munka. Nem csupán az elfoglaltság fajtáját kell megváltoztatnunk, hanem szabályszerűen váltakoznia kell a munkának és a pihenésnek is. Mennél nehezebb a munka, annál tartósabb a pihenés, s ebben az esetben mennél nehezebb a munka, annál több örömet ad, annál teljesebben ragadja magával az egész embert,

Beszélhetünk a boldogságról, mint a munka és pihenés, a nehézségek és az örömök állandó váltakozásáról. Az ember hosszú élete kitágította világának határait, s az ember behatolt a világűrbe. Az újért vívott harc az igazi boldogság! Ennélfogva a csillaghajónak az Ahernarra küldése sokkal több közvetlen örömet ad az emberiségnek, mint a másik két expedíció, mert a zöld nap bolygói új világgal ajándékozzák meg érzékeinket, a világűr fizikai jelenségeinek tanulmányozása pedig — nagy jelentősége ellenére is — csupán értelmünkre hat. A Bánat és öröm Akadémiája azért küzd, hogy minél több boldogságban legyen része az embernek, s ezért bizonyára azt látná előnyösebbnek, ha az Ahernarra küldenénk expedíciót, de ha egyszerre megvalósítható mind a három, annál jobb!

Evda Nal a zöld fények egész áradatát kapta jutalmul a lelkesült teremtől. Grom Orm lépett elő.

— A kérdés, valamint a Tanács döntése most már világos. S az én felszólalásom nyilvánvalóan a legutolsó. Megkérjük az emberiséget, csökkentse szükségleteit a Gyűrű Korszakának négyszázkilencedik esztendejére. Dar Veter nem szólt önöknek arról, hogy a történészek egy arany lovat találtak a Megosztott Világ Korszakából. Ezt a több száz tonna színaranyat felhasználhatjuk az anamezon előállítására, és így hamarosan elkészíthetjük a repüléshez szükséges mennyiséget. A Föld egész történetében először küldünk expedíciót egyidejűleg három csillagrendszerre, először kíséreljük meg, hogy elérjünk olyan világokat, amelyek hetven fényév távolságra vannak tőlünk!

Az elnök bezárta az ülést, s megkérte a Tanács tagjait, hogy még maradjanak. Sürgősen el kellett készíteniük a Gazdasági Tanácshoz fölterjesztendő igényeket, valamint a Sztohasz-tika és a Jövőbelátás Akadémiájához intézendő kérdéseket, hogy kiderítsék az esetleges véletleneket az Ahernarra vezető hosszú úton.

A fáradt Csara megindult Evda után, és közben azon csodálkozott, hogy a kiváló pszichiáter sápadt arca most is olyan üde, mint máskor. A leány szeretett volna egyedül maradni, hogy csak úgy csendben átérezze Mven Masz felmentésének örömét. Milyen csodálatosan szép nap ez! Igaz, Mven Maszt nem koszorúzták hőssé, ahogyan ezt Csara legtitkosabb aknaiban remélte. Az afrikait hosszú időre, talán Örökre eltiltották nagy és fontos munkájától… De meghagyták a társadalomban! Nyitva áll előtte a kutatás, a munka, a szerelem széles és nehéz útja!

Evda Nal rávette a leányt, hogy menjenek el együtt a legközelebbi étterembe. Csara oly sokáig nézte a hosszú étlapot, hogy Evda elhatározta, ő maga rendeli meg az ételt, és a rendelést felvevő szócsőbe bemondta a kiválasztott ételek számát, valamint az asztalszámot is. Alig ültek le a kétszemélyes ovális asztalhoz, az asztal közepén máris feltárult egy nyílás, s ebből egy kis ételtartó tűnt elő a megrendelt ételekkel. Evda Nal odanyújtott Csarának egy poharat, amelyben opálszínű serkentőital, „lio” volt, ő maga nagy élvezettel ivott egy pohár hideg vizet, s csupán egy pudingot evett, amely tejszínhabbal leöntött gesztenyéből, dióból és banánból készült. Csara darált húsból készült ételt evett, olyan szárnyasnak a húsából, amely a régi tyúkot és a vadhúst pótolta a jelenlegi háztartásban. Csara ezután távozott. Evda Nal utána nézett; ez a leány még a Gyűrű Korszakában is csodálatos gráciával futott le a lépcsőn a fekete fémből készült szobrok és a szeszélyesen hajlított lámpaoszlopok között.


Загрузка...