STANISŁAW LEM

Stanisław Lem 1921-ben született Lvovban, az akkori Lwówban. A magas kastély című önéletrajzi regényében — ez a cím Kafkára utal — írja 1e gyermekkorának városát, az Osztrák-Magyar Monarchia egykori Lembergjét, amelynek különös, szecessziós hangulata sajátos ízt vegyít Lem minden munkájának stílusába. Szülővárosában kezdte meg orvosi tanulmányait. A háború alatt két évig szerelőként dolgozott. 1946 óta Krakkóban él, a Jagelló Egyetemen avatták orvossá.

Hosszabb ideig a Zycie Literackie című krakkói irodalmi hetilap munkatársa volt. Krakkói házában és Zakopanéban, a lengyel Tátrában írja műveit, amelyeknek népszerűsége világszerte egyre növekszik.

1951-ben írta első tudományos-fantasztikus re-gényét, az Asztronauták at. Azóta összesen könyve jelent meg, műveit több mint húsz nyelvre fordították le. Különösen népszerű a Szovjetunióban, Jugoszláviában, Japánban és Franciaországban. A Solaris legutóbb az Egyesült Államokban aratott nagy sikert.

Önéletrajzi regényén és Az el nem veszett idő (1955) című egyetlen mai tárgyú társadalmi regényén kívül Lem munkáit részint a tudományos-fantasztikus műfajba, részint a filozófia területére szokták sorolni, de regényeit és elbeszéléseit is évről évre fokozódó mértékben szövik át a filozófiai gondolatok. Az Asztronauták és folytatása, A Magellán-felhő (1955) még az ifjúsági irodalom-nak számító, kalandos sci-fivel rokon, de az Ion Tichy-történetek ben (1957) és az Éden ben (1959) már teljes mértékben érvényesül Lem alapelve: a tudományos-fantasztikus műfaj arra hivatott, hogy a gondolatkísérletek irodalma legyen, szép-irodalmi módszerekkel modellezze azokat a társadalmi, filozófiai, futurológiai problémákat, amelyeket a tudományos-műszaki forradalom kora felvet. Három terjedelmes elméleti munkája közül a Summa Technologiae (1964) futurológiai kérdésekkel foglalkozik, A véletlen filozófiája (1968) újszerű, empirikus irodalom- és kultúraelméletet fejt ki, a Fantasztikum és futurológia (1970) pedig a nyugati tudományos-fantasztikus és futurológiai irodalom kritikai monográfiája. Az Úr hangja (1968) a szépirodalom és a filozófia területének teljes szintézisét tűzte ki céljául. A tökéletes űr ben (1970) Lem nem létező könyvek recenzióiba sűríti gondolatait és műfaji ötleteit; legújabb köny-ve, az Álmatlanság (1971) pedig többek között a pszichikai hatású gyógyszerkészítmények terjedésének problémáját vetíti ki a jövőbe.

Lem rendkívüli gondolatgazdagságát és kísérletező kedvét magyarul már megjelent művei is mutatják — a kalandos Asztronauták tól a Kiberiáda voltaire-i filozófiai meséinek világáig.

Murányi Beatrix

Загрузка...